Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1977 / 4. szám - Olzsasz Szülejmenov: Ázsia (Befejező rész) - Buda Ferenc fordítása
Az irániak az isz-pak alakot kölcsönzik (zártszótagú szó). Az avesztai nyelvben ,,szpaa” — kutya — nyíltszótagú. A médben a kezdő mássalhangzó elhagyására szorítkoztak: „szpak” — kutya. A szlávok másképpen nyitották meg a végszótagot: Isz-bak > szy-bak > szybaka> szobaka. Megjelent aprothe- tikus magánhangzó. Az indoeurópai nyelvekben ez a terminus kevéssé terjedt el (méd, aveszta és néhány szláv nyelv), ezért indoeurópai eredetéről nem eshet szó. Kölcsönzés, amint azt Fasmer és Trubacsov véli, de honnét? Trubacsov a szláv szó prototípusát a türk ,,kobjak"-ban leli föl. Az iráni azonos példák „szülők” nélkül maradnak. De a köbjäk> szobaka közvetlen átmenete bizonyíthatatlan. 2. Az asszír írnokok az „Iszpaka’ leírásakor az .,Isz-pak” vagy „Isz-pakban" (Iszpakan) nevet adhatták vissza. A kezdő magánhangzót az asszírok nem veszítik el, mivel az el van látva faringális prothe- sissel. Az ósémiben egyetlen kezdő magánhangzót sem ejtettek ki tisztán. A végmássalhangzó a köl- csönszavakban ritkán válik le. Isguzok Az asszír írnokok meglehetős pontossággal rögzítették a hős barbár Iszpaka által vezetett nomád nép önmegnevezését. Figyelmet kell fordítanunk az asszír krónikák eme sajátosságára. Sem a görögök, sem a rómaiak nem dicsekedhetnek azzal a képességgel, hogy egy idegen nyelv kifejezéseit csaknem fényképszerűén ábrázolják. A nagy népnév: is-oguz (icsoguz) az oguz ,,Dede Korkut” c. eposz jóvoltából megérte napjainkat. Az oguzok 24 nemzetsége az eposz szerint két nagy egyesülésre oszlott: is-oguz (ics-oguz) — „belső törzs”, és tas-oguz — „külső törzs”. Az egyik históriás éneknek ez a címe: „Arról való ének, miként támadtak a tas-oguzok az is-oguzok ellen”. (Az eszmei vázlat épségben fönnmaradt a baskírok kazah nyelvű elnevezésében: istegi — „belső nemzetség”, valamint a szibériai türkök nevében: „ősz tjagi”). Feltételezem a türk is-oguz-nak az asszír ,,is-guz”-zal való kapcsolatát. Az „o” magánhangzó sémi közvetítésben következetesen elvész. Az arabok pl. az ,,oguz”-t „guz”-ra változtatták. Mahmud Kaskari térképén az „oguzok országa” ilyen leírással van megjelölve: „biljadi al guzia”. Nem kevés példa hozható a türk népnevek hosszú élettartamára. Az „ujszuny”, „kanguly”, „dulat” törzsneveket az i. sz. 3. században hiteles források említik meg. S ugyanott helyezkedtek el, ahol manapság találhatók: a Hétfolyó vidékén. S e törzsekről csaknem ezer esztendeig hallgatnak az emlékek. Nem emlegették őket, de léteztek, s nevük is élt a szájhagyományban. És ki tudja, az ujzsuny, kangaly és dulat törzs az i. sz. 3. sz. előtt hányszáz évvel korábban élt már a föld színén, anélkül, hogy a krónikásokat nyugtalanította volna. S ha a kínai utazók a 3. században nem tartották volna szükségesnek, hogy megemlítsék őket, eme önmegnevezések tudományos életrajza lényegesen rövi- debb lenne. Az orhon-jenyiszeji emlékek a 8. században nevezik meg az oguzokat. Asszarhadon király korának asszír krónikái egyelőre a legrégibb dokumentumok, amelyek alátámaszthatják az „is-oguz” türk entonim és az Isz-pak (Iszpakan) titulus i. e. 7. században való létezésének tényét s azt a hagyományt, hogy a vezért „Kutya” néven tisztelték. Ilyenformán az a véleményem, hogy az „Iszpaka” — „Szpaka” kétes párhuzama egymagában nem elegendő rá, hogy az i. e. 7. század isguzait iráni nyelvű törzseknek tekintsük. Maguk a médek kölcsönözhették ezt a kifejezést. ... Minden oguz hősi ének e szavakkal végződik: „Eljőve Korkut nagyatyám s pengetvén vidám dallamokat a férfiak sorsát elregélte. Hol vannak vajon harcosaink, kik azt mondották: „egész világ enyém”? Halál elragadta, föld befödte őket. Kire maradt e múlandó világ? Megjövendölöm, fiam. A te árnyas, erős nemzetségfádat ki ne döntsék; a te hazai tarka hegyeid le ne omoljanak, a te örökkön áradó gyönyörű folyód ki ne apadjon. A te istenadta reményedben meg ne csalatkozz .. Megeshetett, hogy az is-oguzok énekmondójának eme jóslatait hallgatta Iszpakan vezér is Asszíria olajfaligeteiben? Tengriánizmus Van egy nap, amelyet piros betűkkel kell megjelölni a turkológia kalendáriumában — november huszonötödiké. Elsőként a világon Wilhelm Tomsen dán runológus tudta meg, hogy a nomád törköknek saját írásrendszerük volt. 1893. november 25-én sikerült elkülönítenie a 34
