Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1977 / 4. szám - Olzsasz Szülejmenov: Ázsia (Befejező rész) - Buda Ferenc fordítása
mongolok a maguk nyájába terelték — ,,szum”: tej —, a megmaradt rész — ,,ber” — megszerzetlen maradt. A világ-özönvíz mítosza nem bibliai találmány volt. Ez az esemény már aGilgames „(Mindenlátó”) c. akkád eposzban olvasható. S a vízözönről szóló híreket — amelyek a Két Folyónál születtek — valaki átvitte Ázsiába, meglehet, jóval az Ótestamentum megjelenése előtt. Mindenesetre: a mongolok a bibliából aligha meríthettek értesüléseket a Szuber nevű hegyről. A „Szuber — vízözön” tárgyi magva megvan a szláv legendákban is: „Ezek a Sziver-hegyek a világ-hegy képzetének viszhangjai . . . Ezzel a szóalakkal függ össze a Szerv hal is, amelynek mozgásától a fehér világot pusztulással fenyegető tengerhullámzás keletkezik”. A példák azt bizonyítják, hogy van formai hasonlóság a feltételezett Szub-jer (Víz-Föld) és a mitikus kétfejű hegy Szuber elnevezése között. Szerves-e azonban ez az összefüggés? Határozottan válaszolni nehéz, de lehet kísérletezni. .. .Az ósumér írásban volt egy hieroglifa: 00 . amelyet két szóval olvastak: „kur” — hegy, „kir” — föld, ország. Később az ékírásban háromtagúvá vált ugyanezekkel az elnevezésekkel. A babilóniaiak, miután átvették ezt az egészen fontos jelet, az elnevezések közül egyet hagytak meg („kur”), amely csak hangtani jelentését őrzi meg, az értelmiek viszont babiloni szavakat fogadnak magukba: „matu" — föld, „sadu” — hegy. Kövessük nyomon a jel alakjának fejlődését. A három hegy három ékké változik, amelyek egy pontban találkoznak. Ezenfelül a hieroglifa 90 fokkal elfordul a függőleges írásról a vízszintesre való áttérés folyamán. Ez lett a sorsa számos sumér jelnek. Az ótörök betű-hieroglifa — jer — föld (néhány feliraton — jir), nézetem szerint az ósumér jelhez vezethető vissza. A türkök azonban az alsó hegyet csak egy vonássá tudták alakítani; ezzel megtartották a jel szimmetriáját, jelentését azonban változékonnyá tették. Hasonlítsuk össze a hegy AAA — sany—kínai hieroglifáít(In korszak, i. e. 15. sz.), jtf —sany — (i. e. 1. évezred) az egyiptomi hierog-lifával — skim — (domb, idegen ország). Szerkezetileg a kínai és az egyiptomi jelek különböznek az ósumértól és a türktől. Noha van közös is mindegyiküknél: három tag jelent egyesszámú fogalmat. A sumér jel zseniális. Ez a hegyeket perspektívában ábrázolja. Két bércvonulat van: a közelebbiek lejjebb, a nagyok távolabb. A türk írásalkotók nem értették meg a feladatot, és az „elülső sort” az egyszerűség kedvéért egy képszerűen semmit nem jelentő ékké (vonássá) alakították. A „hegy” gondolata el is veszett. Ám kiegészült egyébbel — a vízével. (A föníciai hieroglifa — „műm”—vizet jelentett, a w vonal nélkül pedig „sin ’ (fog, hegy?); ők már megkísérelték, hogy egy jelből két olyat nyerjenek, amely megfelel az ósémi „m” és „s” madu, sadu elnevezéseknek. Föltételezem tehát, hogy ha a sumérok (szag-gig) a maguk hieroglifáját így nevezték: kur — kir (hegy — föld) — „ország” jelentésben, akkor az őstürkök ugyanazt a jelet— külsőleg megváltoztatva — szuv-jer (víz-föld)-nek nevezték „Ország” jelentésben. És ez címerjellé, a nép közös tamgájává válik. A Két Folyó vidékéről való tömeges kiáramlás a következő nemzedékek számára a jel szemléletes értelmezése folytán magyarázható meg. Ingoványos, ártéri ország, Szub-jer! Az Északkelet-Ázsiába érkező őstürköket az őslakók valószínűleg e néven (Szub-jet v. Szub-jir) ismerték meg. Temetkezési helyeiket — a kurgánokat — a nem-türkök szubernek (szabirnak) nevezték, s ez a hagyomány az orosz telepesek megjelenéséig elélt. „A tobolszki kormányzóságban a csud (azaz: ősi, mesés; O. Sz.) sírokat a szyvyr népek tulajdonítják. Ezek az ősi emberek, a szyvyrok gödröket ástak ki s azokba leereszkedvén pilléreket faragtak ki, amelyek a mennyezetet tartották, majd önnönmagukat földdel torlaszolták el; Patkanov értelmezése szerint ez a terminus adta Szibir város elnevezésének eredetét, minthogy ezen a helyen volt a szyvyrok sírja”. A város nevéről az egész vidéket Szibirnek nevezték el. Lehetséges, hogy e legenda témáján alapul az ország jelének sajátos értelmezése: pillér tartja a kurgánhalmokat. így azonban nem a mongolok fejtették meg a jelet — az ő értelmezésük ismeretes előttünk — hanem leginkább a mandzsu törzsek. 28
