Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1977 / 4. szám - Olzsasz Szülejmenov: Ázsia (Befejező rész) - Buda Ferenc fordítása
sodni affelől, hogy a türk rúnaírásnak az ósumér hieroglifákkal egyéb kapcsolatai is vannak, máskülönben ezek a szórványos megegyezések a véletlennel magyarázhatók. Más párhuzamok egész sora győzött meg arról, hogy a türk írás alapjában hieroglifikus és az ósumér- hoz vezet vissza. Az „első” nyelvek történetét — amelyek közé a sumér is tartozik — etimográfiai kutatások nélkül immár lehetetlen vizsgálni: a nyelv és a hieroglifa-írás együtt alakult ki. Rébusz (a „Sumer” kifejezésről) Amikor a táblázatot már kinyomtatták, eszembe jutott, hogy a „Sumer” szót nem soroltam bele. Meglehet, hogy nehezemre esett a vizsgált szóosztályok bármelyikében is elhelyeznem; ez azért is valószínű, mert a számára kiutalt ketrec szűkösnek bizonyult volna, s nem kívántam a tervezett szimmetriát megbontani. Az utóbbi a legvalószínűbb. Most azonban célszerűnek tartom, hogy a táblázat zárójelein kívül beszélgessünk a „Sumer” szófejtéséről. Ezáltal nem bontjuk meg az elfogadott kötetlenségek kereteit (amelyek új megközelítésnek is nevezhetők). 1. Mi az, ami a „Sumer” szóról ismeretes? A tudósok akkor ismerkedtek meg vele először, amidőn megfejtették Asszurbanipal asszír király ékírásos tábláit, ahol a királyi írnok hírt adott a „titkos sumer okiratokról”. Azután az ásatásokat s az asszír-babilóniait megelőző civilizáció napvilágra került emlékeit kutatták az Eufrátesz alsó folyásánál. Ezt sumérnak nevezték. Azok, akiket sumérnak mondtak, másképp nevezték meg magukat: szag-gig, azaz feketefejűek. ... A régi korokban sok nép ugyanígy képtelen volt elterjeszteni saját természetes önmegnevezését s idegen néven szerepelt. Manapság, a mi felvilágosult századunkban is valamiképp megbékélünk azzal, hogy egy és ugyanazon nép soknevű: a deutsch nép germán, nyemec, német, allemand elnevezéssel ismeretes; a han nép — kitaj, kínai, chine, szery; a najrikat armjánnak, örményeknek, a suomikat finneknek, a magyarokat vengernek, hungarian-nek, hongroisnak, az irániakat perzsának nevezik — hogy tovább ne is folytassam. . . .Ismeretes a bennünket érdeklő terminus néhány ósémi kiejtése: Szuber, Szuber-t (a t: a nőnem mutatója); ezt az akkádok alkalmazták az i. e. 3. évezred közepén Észak-Mezopotámia területeire. Az i. e. 1. évezredben Észak-Mezopotámiában egy kis állam található: Suber. Ugyanakkor a Szuber kifejezést Asszíria elnevezésének fennkölt stílusú költői szinonimájaként használják. Mezopotámia déli részén említik a Szubarok vagy Subarok nomád törzseit. Az asszír krónikák így ejtik: Sumer — a második szótagot hangsúlyozva. A dokumentumok nem világítják meg, kik voltak ezek, mint népek. Csupán a nevük maradt fönn és egy-két utalás arra, hogy mely irányba vándoroltak. Ilyen esetekben nincs más hátra, mint a szófejtésbe vetett remény. Csupán a név elemzése válaszolhat arra a kérdésre, — feltételezve, hogy önmegnevezésről van szó — milyen volt e törzsek nyelve. A nyelvészek megbizonyosodtak afelől, hogy a sumer (szuber) nem sémi és nem szaggig eredetű. Ahogy visszaemlékszem, történt már kísérlet a „Sumer” szófejtésére. Ezt — sajnos — a nagy Marr végezte el. Az orosz „szumerki” szóval vetette egybe, ezzel csupán a szóalakok külső hasonlóságát véve alapul. El lehetne fogadni ilyen értelmezést akkor, ha Sumér mondjuk Oroszhon északi részén helyezkedett volna el, valahol Vologda környékén, nem pedig Dél messzi vidékén. 2. A Kül-Tegin emlékkövön egy költői kifejezés található: „Turk yduk jeri-szuby”, szószerint: „Megszentelt türk Föld-Víz”, költőileg — „Megszentelt türk ország”. Többszáz alkalommal végigsiklott tekintetem a „jer-szub” összetételen, s az mindannyiszor valamilyen izgalmat váltott ki bennem. S amidőn végre megértettem azt és fölcseréltem az összeadandók helyét, külsőleg megváltozott az összeg: „Szub-jer”. Vajon nem ezekből az atomokból állt a legősibb ország nevének molekulája — Szuber! Avagy: nem volt-e ismeretes ilyen szóösszetétel a türkök későbbi tartózkodásának színhelyén — Szibériában, Mongóliában? Mongol legendák beszélnek a Szuber (Szumer, Szumber) nevű kétfejű hegyről, amely oly magas volt, hogy még a világ-vízözön sem tudta elárasztani. Ezért a mongolok ígéretföldjének eszméje a kétfejű hegy képéhez kapcsolódik. „Ä mongol hagyomány szerint kezdetben csak a víz volt, amelyből Szumer-ula két hegye magasodott elő”. „Ula” mongolul hegy. „A mongolok Ordoszánál egy ilyen kifejezést jegyeztem föl: „a hegyek közül a nagy Szumber, a tavak közül a nagy Szum-dalaj (tej-tenger)”. Világosan fölismerhető a népetimológia kísérlete. A szó elejét a 27
