Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1977 / 4. szám - Látlelettől a változtatásig - Beszélgetés Illyés Gyulával a magyar szociográfiáról (Az interjút készítette: Hatvani Dániel)
a lelkiismeretet, hogy a beteggel sürgősen és alaposan kell foglalkozni. Jómagam tulajdonképpen a családom történetét akartam megírni, de annak szintjét tudatosan lejjebb téve, és így egy olyan rétegnek a sorsát vállalván, melynek helyzetét meg akartam változtatni. Hogy életemet szinte beleszőttem a Puszták népé-be, az már azt a szándékot jelentette, hogy olyan újfajta prózát tudjak az olvasó elé tenni, amely körülbelül a regény igényét is kiszolgálja, vagyis adatokat, pontos világképet ad, ám ugyanakkor e mederbe becsatlakozik a szociográfiai tudománynak az az igénye, hogy megváltoztassuk az ábrázolt világot. Nem emlegetjük a magyar szociográfiának egy eléggé érdekes ágát. Idejekorán tudtam Braun Róbert tanulmányáról: Arad megyei román parasztokat írt le. Túl hidegnek, pedánsan földközelinek láttam, egy kicsit a németes iskola termékének tetszett. Szociológiai módszert követett Kiss Géza és Fülep Lajos is, és a református egyháznak azok a fiatal lelkészei, akik a magyarság romlását az ős református telepeken tapasztalták meg. írásaikba statisztikákat szőttek, s anélkül, hogy tudták volna, pontosan az előírásosnál eredményesebb szociográfiai munkát végeztek. Fölkutatták a múltat, ösz- szehasonlításokat ábrázoltak; a népesség alakulásáról is mindig pontos képet adva, avégett is, hogy indokolják fölháborodásukat, vagy pedig kétségbeesésüket. Kiss Géza s még inkább Fülep Lajos rám is nagy hatással volt. Előzőén már Kodolányi János is foglalkozott a magyarság egyik legértékesebb néprétegének fogyatkozásával, keresve a magyarázatot. Mélyen be kellett hatolni a társadalom labirintjába, hogy az ember meglássa az okot. Valóban szociográfiát kellett írni — alapjelentése szerint a szociográfia társadalomleírás —, s el kellett végezni a munkát, hogy aztán meg tudják mondani: mit lehet ezzel a társadalommal kezdeni. Tehát a magyar szociográfiának ez az ága közvetlenül találkozott az irodalommal. S nyilván nem véletlenül; Fülep Lajos egyik legnagyobb esztétánk: Kodolányi írói mivoltát nem kell méltatni,Tömörkény pedig olyan magaslatra emelte az európai új realista írásmódot, hogy még Tolsztoj is megemlegette realitásának művészi erejét dicsérte. De itt még tovább is léphetek; ehhez az örökséghez tartozik nemcsak Móricz, hanem még Kosztolányi is; ha az alakjaira gondolok, merném azokat szociográfiai felvételeknek is nevezni; megteremtőjük szinte tudósilag is Vigyázott, hogy mindig a valóság pontos ábrázolása legyen a háttér, az alap, amelyre a maga írói látomását fölrakhatja. De a realista magyar próza megújítója még Nagy Lajos is, aki már kezdettől fogva keserűséggel és szigorral, de majdnem hivatásos szociográfiai éleslátással nézte modelljeit, s gyúrta azokat mindig élő alakokká. Ezért volt képes megfrissíteni máig el nem ért sikerrel a szocialista prózát. Nem szenvelgett az állapotok láttán, nem könnyekre akarta fakasztani az olvasót. Azelőtt a proletárpárti írók jobbadán csak a „külső” nyomort ábrázolták — a tüdőbajt, az éhezést, az alkoholizmust — ő többet akart: föllázítani azt a proletárt is, akit leírt. Tükörképet nyújtott. Amit a Három magyar város-ban adott, mondhatni tudományos látlelet, író tollából. Ebbe az „utcába jött be” szintén abban az időben Veres Péter; érdeme hasonlóan nagy. Már első könyve, Az Alföld parasztsága példaképe a jellegzetes magyar szociográfiának, egy olyan alkotó jóvoltából, aki ugyan művelt volt, de szinte nem is tudta, hogy mit ad ennek a műfajnak. Nyalábba gyűlt össze tehát egy sereg társadalomábrázolási eredmény. És azt lehet mondani, változatlanul, hogy a magyar realista prózában ma is az az író jelentős, aki ezt a szándékot következetesen keresztül tudja vinni. A szociográfia esetében, ha tényleg látleletként fogjuk fel, nagyon pontosan kell a „sebészkésnek” működnie. A felsoroltak, úgy hiszem, ilyen szempontból is követendő példaként jöhetnek számításba. Feltétlenül. De hozzá kell tennem, ez nem mindig csak a tárgyi világ pontosságára ► vonatkozik. Mert ahogyan Mándy Iván le tudja írni a külvárost, a külvárosok kispolgári 5
