Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1977 / 4. szám - Látlelettől a változtatásig - Beszélgetés Illyés Gyulával a magyar szociográfiáról (Az interjút készítette: Hatvani Dániel)
tam Párizsban, anélkül, hogy ezzel valami célom lett volna. Fogékony voltam, sok minden megkapott, amiről úgy véltem, hogy a világ megismerésének és megértésének eszköztárából való. Emlékszem, hogy Tarde elmélete mekkora hatással volt rám arról, hogy a puszta utánzás mily félelmetes erőt jelent a társadalomban. Éppígy foglalkoztatott a Durkheim-féle társadalmi tény, a nevezetes fait social, miszerint vannak olyan jelenségek, amelyek akkor is hatnak, amikor az okuk már megszűnt. A társadalom sok „rejtelmes” tünetét érzékeltem ahhoz, hogy mindezek érdekeljenek. S mivel a „vad” népek életére is kíváncsi voltam, elolvastam — méghozzá alaposam — Roheim Gézának a Csurunga népe című művét is, az ausztráliai bennszülöttek lelkületének pszichoanalitikus szempontú feldolgozását. Noha eléggé tájékozott voltam így a szociológiában, nem gondoltam arra, hogy foglalkozni fogok vele mint tudománnyal; Bouglé, tanárunk a Sorbonne-on, úgy adta elő a szociológiát, hogy annak mindig megmutatta az irodalmi vonatkozásait is. Ugyanakkor nem közönséges hatással érintettek meg Jules Renard-nak a parasztképei. Renard a naturalista, jobban mondva a realista kispróza legkülönb francia képviselője. Pontos megfigyelés, tündöklő leírás — ezt nyújtotta a francia szegényparasztságról. „Olvasmányos”, de ma is ér annyit, mint egy korabeli szociológiai felvétel. Itthon, miután Magyarországra hazajöttem, most kezdtem csak méltán becsülni Tömörkényt. Benne is a széppróza hitelességét; egy osztálynak, egy embernek, egy helyzetnek belső megelevenítését. ízlésemet később talán igazolta az a hitem is, hogy a regény köteles, ha még képes, megújulni, a mindennapi élet felől olyan anyagot kaphat, amitől méltán tovább élhet, hiszen a világ egyre inkább a valóságot akarja megismerni. Móricz Zsigmondnak ezért volt óriási a hatása, messze felülmúlva azokat a kortársait — az ifjú Gárdonyi iskoláját —, akik csak naturalisták voltak, tehát akkor már jobbadán csak felületet látók. Nagynak tartom Zolát, és általában a külföldi naturalistákat, de koránt sincsenek rám olyan hatással, mint Móricz; neki minden igéjében érzem a szemnek az élességét, a szó tökéletes hitelét. így gondoltam tehát, ami aztán később meggyőződésemmé is vált, hogy már rég nem a meseszövés, nem a nagyon aprólékos, magáért való jellemzés a regénynek az útja, hanem valami mélyen lényeges, de irodalmi eszközökkel megjelenített tényközlés. Ha már a hazai irodalom jeleseinél tartunk, szeretném Megkérdezni: az illyési szociográfia a magyar valóságirodalom, vagy még tágabban értelmezve: realista igényű irodalom mely vonulatával kívánt, legalábbis születésekor szellemi rokonságot tartani? Illés Endre gyakran emlegeti, hogy útja a novellához tulajdonképpen az anamnézis, és az orvosi látlelet mentén vezetett. Neki olyan írói iskola jutott (a sorstól), hogy medikus korában a klinikán Korányi számára a betegségekről látleleteket készített. Elméjét ez annyira hozzászoktatta a lényeg kutatásához, a takarékos, pontos ábrázoláshoz, hogy nyilván — mert professzora igényes szeme elé került az, amit írt — stílusára is nagyon vigyázott. A világos, pontos megfigyelést nyújtja ma is, őt is ezért becsülöm igen nagyra. Majdnem tréfaként hangzik, hogy az orvosegyetemet tartsam jó írói előiskolának; az orvosi pályára lépő Németh László is itt teremtett magának különleges, újszerű realizmust. A valóság irodalmi ábrázolása a nagy teljesítmény. Ebből folyik az a másik, ami szintén belekapcsolódik ebbe a témába, hogy az ősi elv szerint a filozófusoknak nemcsak ábrázolniuk kellene a világot, hanem meg is változtatni. Sajnos, a filozófusok stílusa többnyire oly nehezen befogadható, hogy emiatt közvetlenül nem nagyon képesek erre vagy arra mozdítani a világon, legfeljebb tanításaik továbbterjedésével. A szociológia is akkor jó tudomány — és így igazi tudomány —, ha a felismerései nemcsak magyaráznak, hanem biztatnak a megváltoztatásra. Tehát olyan ismeretet nyújt, amely rögtön gyógymódot is tanácsol, vagy legalább föl tudja kelteni 4
