Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1977 / 2. szám - ERDEI FERENC PUBLIKÁLATLAN ÍRÁSAI, LEVELEI - Levelek Nyugatról
tartozik. Ezért kérem, hogy bocsássák meg ezt a kis lírát és vallomást nekem: ez is útilevél. Nyugat minden pillanatban izgató élmény fiatal magyar számára, s nagy baj, ha nem az, ezért különösebb rend nélkül következnek itt különféle dolgokról azonegy szándékkal szóló levelek. Basel, 1936. jan. 1. Erdei Ferenc Parasztok A falu, ahol e sorokat írom, Teli Vilmos tettének a színhelye, s a svájci szabadság őstalaja. Sok századoknak előtte innen indult ki minden svájciak szabadságának a kezdete, s azóta folyton termi ízes gyümölcseit. Ez a falu az okozója elsősorban, hogy a svájci paraszt minden más nemzetbelit megelőzve szabaddá verekedte magát, s kimoz- díthatatlanná erősödött magaművelte földön, minden okom megvan tehát arra, hogy megilletődve járjam a falu beszédes köveit. Nehéz is oly röviden és érthetően szólanom e dologról, ahogy egy útilevél kívánja, amikor egy világ számomra, ami itt szavakba kívánkozik: igazságok, amit senki sem mond és senki nem hisz, érzések, amiket el szoktak tagadni, s akarat, aminek csak módjával szabad feszülni. Beszélek tehát a krónikás együgyűségével. Olyan fogalom, amilyet a magyar paraszt szó takar, erre nyugat felé nem használatos. A Bauer éppúgy mesterséget jelent, mint a Maurer (kőműves) vagy Wagner (bognár), s megszólításul éppúgy használható a ,,gazduram” értelmében, mint emezek a „mesteruram” értelmében. Nemcsak a fogalom, de ugyanaz a társadalmi szerep és minőség is hiányzik. A föld- művesség itt mesterség, foglalkozás, amelyet éppúgy választanak, mint a másikat, s éppúgy tanulják, mint akár a gépkezelést. A földműves szülőnek a gyermekei hajlandóságuk és lehetőségük szerint mindenféle más pályára mennek, de egy, s csak egy föltétlenül az apja mesterségében marad. S az, aki földműves lesz, éppúgy szakiskolába jár, mint aki pap lesz. Maga a földművelő gazdaság is oly gépesített, annyi fölszereléssel jár, mint egy akármiféle más „műhely”, s a földművelést nem lehet csak úgy elkezdeni. Itt nem beszélhet úgy az ember, hogy valaki „földművelő marad” s „nem tanul tovább”, de bizony tanul, s lesz földművelő, s nem marad. Itt a földművelő éppoly polgári osztály, mint akármely más foglalkozás s az élete is éppoly polgárosult, mint akármely más foglalkozásé. Van egy bizonyos mesterségből folyó különállása és szolidaritása a földművelőnek, de paraszt osztály oly értelemben, hogy az egy népi reszervatum, egy népi őstömeg, mely rendszerint földműveléssel foglalkozik s belőle az emberek kiemelkednek vagy bennmaradnak, „nem tanulnak tovább”, nem létezik. Még a mezőgazdasági munkásság is szakma. Van tejszakmunkás, erdőkezelő, kertész stb, s van szakmájának megfelelő védettsége és becsülete. Semmi nem történik ok nélkül, az ilyetén svájci állapotoknak is megvan az oka. A régi polgári szabadság simán belejuttatta a polgári levegőbe és kultúrába a parasztságot s ezt a szabadságot nagyrészt a polgárság verekedte ki neki. Ma a parasztpárt egyike a legkonzervatívabb polgári pártnak. Viszont kelet felé a parasztság egészen a legutóbbi időben kapta meg a polgári szabadságot s nálunk most kezd hozzászokni, Keletebbre pedig, Bulgáriát kivéve, most 21
