Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1976 / 11. szám - MŰHELY - Közelkép a szociográfusról (Beszélgetés Féja Gézával - Az interjút készítette Hatvani Dániel)
a néppel elköteleztem magam, szintén be kell lépnem a szövetkezetbe. Nem úgy, hogy beállók kapálni — mert ehhez már öreg vagyok —, de minden erőmet latba kell vetnem, hogy ez az új falu, a szövetkezeti falu, a népnek különb otthona legyen, mint a régi falu volt. Ezt én valahogy erkölcsi kötelességemnek éreztem. Azután megindult egy igen jó kezdeményezés. Tíz írónak adtak ösztöndíjat, hogy menjenek falura, írjanak havonta két cikket, amiről akarnak. Semmi irányítást, utasítást nem kaptunk, csak hogy írjunk a most alakuló, változó faluról. Én vállaltam és két évig csináltam. Meg is írtam, amire vállalkoztam: a havi két cikket. Sokan túlbuzgósággal vádoltak ezért, olyanok, akik lényegesen kevesebbet írtak. Sőt akadt, aki egy cikket sem írt. Én nem tettem mást, mint teljesítettem becsülettel, amit vállaltam. Mondhatom, hogy nem bánom, amiért ennyi időt fordítottam erre, mert nyugodtan állíthatom, hogy a közvetlen kapcsolatom a néppel így sohasem szakadt meg. FORRÁS: Nem került szóba, hogy ezek a cikkek külön, könyv alakban is megjelenjenek? FÉJA: Még nem került szóba. Néhány dolgot még írtam aztán is. Például a Rádiónak volt egy hódmezővásárhelyi estje, ennek a bevezetőjét én mondtam. Azután ottmaradtam, és kimentem Vásárhely mellé, egy nagyon jól menő szövetkezetbe, Szi- káncsra. Mellette van Földeák. Ugyanaz a talaj, ugyanazok az emberek, itt rosszul ment a szövetkezet. Elemeztem, hogy miért megy Szikáncson olyan jól? Miért? Először, mert felülről jól nyúltak hozzá a dolgokhoz. A legértékesebb kis- és középparasztokat nyerték meg. Másodszor: hagyták őket dolgozni a saját fejük szerint, de odatettek egy olyan párttitkárt, akinek közgazdasági ismeretei voltak. Ez minden köny- nyelmű lépéstől megóvta őket, tehát szépen, szervesen fejlődtek. Ami a legérdekesebb: egy hódmezővásárhelyi orvos kiköltözött. Kapott egy hold földet; gyümölcsöst csinált, házat épített, a felesége kint tanít Szikáncson. Ott laknak. Az orvos reggel bemegy a fiaival —-, azok a gimnáziumba, ő a kórházba. Délután hazajön, és a szövetkezetnek ingyen rendel. Nagyon nagydolog, hogy egy értelmiségi kiköltözik, és szabad idejét a népnek szenteli. Valahogy ezt nevezem én szocialista magatartásnak, amikor az értelmiségi hajlandó megcsinálni nemcsak azt, hogy a népközeiben éljen, de egy kis közösségnek az egészségügyi gondviselőjévé válik. Ha minden értelmiségi hasonlóképp érezne és gondolkodnék, hol volnánk! FORRÁS: Amikor a Sarjadás megírására készültél, gyűjtötted az anyagot, valamint akkor is, amikor írtad a könyvet; mit tapasztaltál, milyen felismerésre jutottál? Arra gondolva, hogy a 30-as évek szociografizáló hagyományait mennyire láttad foly- tathatónak? És mi volt az, aminek a folytathatóságát magad is megkérdőjelezted? FÉJA: Én azt hiszem, s úgy hittem már másfél évtizeddel ezelőtt is, hogy a szociográfiának teljesen át kell alakulnia. Sárközi nagyon jó koncepcióval látott munkához. Azt mondta: hiába írjuk meg, hogy itt, ott és amott milyen a helyzet. Fel kell vázolnunk, hogy az egész ország sorsa reménytelen, az egésznek rossz a társadalmi-gazdasági struktúrája. Mi külön-külön is az egésznek a tarthatatlanságát akartuk akkor igazolni, de ezt a munkát félbeszakították. Ma a helyzet szerintem egészen más. Kialakult az új életforma, az emberi kapcsolatok új formáival együtt, s van egy elég gyors ütemű gazdasági fejlődés. Én csodálom, hogy ennyi idő alatt ilyen sok mindent meg lehetett valósítani. De itt van az emberi tudat. Azt hiszem, ami a fejlődés közben és következtében történik az emberekkel, az ma a legfontosabb. Ezért ábrázolni kell a haladást hibáival éppúgy, mint eredményeivel, de nem szabad megfeledkezni arról, hogy az emberi tudat hogyan alakul, együtt halad-e vele, vagy nem, és az elmaradás minő bajokat okoz, illetve milyen új kérdéseket vet föl, s ezeket hogyan lehet meg70
