Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1976 / 11. szám - MŰHELY - Közelkép a szociográfusról (Beszélgetés Féja Gézával - Az interjút készítette Hatvani Dániel)

Sárközi tíz részre ,,felparcellázta” az országot. Milyen meggondolásból jutott neked a Viharsarok; te választottad, vagy ő testálta rád? Egyáltalán: hogyan jutott ez a terület neked?

FÉJA: Sárközi az Athenaeum irodalmi igazgatója volt, én az Est-lapoknál dolgoztam, egy épületben munkálkodtunk. Telefonált, hogy munka után jöjjek át. A falon állott Magyarország térképe, tíz részre osztva. Azt mondta, hogy válasszak, elsőnek engem kérdez meg, mert velem akar indulni. Ennek az volt az oka, hogy én a Magyarországba hétről hétre írtam a magyar nép, a szegényparasztság, a falu sorsáról cikkeket. Cikkeim alapján nekem szánta a sorozatindító szerepét, vagyis olyan könyvvel akart indulni, amely hite szerint az egész kérdés és az egész sorozat iránt érdeklődést kelt. Kovács Imre, aki a Közép-Alföldet kapta, korábban elkészült, de Sárközi nem volt hajlandó véle indulni. Nem mintha túl veszélyes lett volna; nagyon gyöngének tartotta. Kovács képtelen volt arra, hogy egy nagyobb tájegységet összefogva szemléljen és lényeges problémáit kiemelje. Ezért Sárközi úgy vélte, hogy a végén majd elcsúszik könyve, de indulni vele nem lehet. Én mégegyszer bejártam az egész Viharsarkot, ahol már évek óta sokat gyalogoltam. Miért? Ott volt akkor a legnagyobb elesettség. Ugyanakkor a Viharsarok népe csinált a századforduló idején aratósztrájkokat, fölkeléseket, szolgabírói hivatalt támadott meg, katonasággal szállt szembe, tehát elesettsége ellenére rendkívüli forradalmi lendületet tanúsított. Akkor láttam meg, hogy Achim András milyen döntő szerepet vitt. Áchim annak a tájnak a századforduló idején a legnagyobb népi forradalmára volt.

FORRÁS: Ismerted tehát az ottani, a viharsarki nép sorsát, helyzetét, indulatait, történelmi tradícióit. Ezen túlmenően ahhoz, hogy egy olyan múlhatatlan érvényű és értékű könyvet írjál, mint amilyet írtál, mi volt még szükséges ezen kívül? Milyen szellemi inspirációra volt még szükséged?

FÉJA: Minden könyvet, amelyik a Viharsarok problémáiról és népéről a múltban megjelent, áttanulmányoztam, de ezzel sem elégedtem meg. A könyvtárakban előszedtem az egykorú vidéki lapokat, és onnét kijegyeztem a társadalmi eseményeket. Ezt én szociológiai naptárnak neveztem. Felírtam az évszámot, a hónapot és napot, hol volt sztrájk, hol történtek letartóztatások, hol volt csendőrterror, mikor szállították le az aratórészt, mikor csíptek le az uradalmi cselédekbéréből. Felkészültem ilyen módon is, nyugodtan mondhatom úgy, hogy tudományos módon, vagyis a közelmúlt történelmét kutatva.

FORRÁS: A közvetlen érzékelés mellett a történelmi megközelítés nem volt nélkülözhető akkor sem. De hadd kérdezem meg: az akkori szociográfia fogadtatása milyen volt — főképpen az érdekeltek részéről, akikről szólt? Eljutott-e hozzájuk? Közvetlen élményeidet szeretném egy kicsit előbányászni ezzel; tehát milyen volt a Viharsarok fogadtatása a nép körében? Milyen kiterjedésű volt az a réteg, ahol olvasták?

FEJA: A nép körében nagyon érdekes volt a fogadtatása. Voltak, akik megvették, kézről kézre adták, de például Pallavicini Alfonz őrgróf sövényházai uradalmának cselédjei 20 fillérenként adták össze a pénzt, úgy vették meg. Éjjel egy béresszoba ablakát pokróccal elfüggönyözték, és ott petróleum lámpa mellett felolvastak belőle. De távolról sem volt a népi hatása akkora, mint lehetett volna, ha a kiadó nem hozza ki olyan drágán, ha csináltat belőle népszerű kiadást. Viszont akiket sújtott, azok mind elolvasták; a nagybirtokosok, a Nemzeti Kaszinó törzsvendégei. Például amikor a Viharsarok után a következő könyvem, a Dózsa megjelent, a könyvsátornál megállt egy gépkocsi, leszállt egy portásruhás, sapkás ember, és vett ötven darabot. Kérdez67