Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1976 / 11. szám - MŰHELY - Közelkép a szociográfusról (Beszélgetés Féja Gézával - Az interjút készítette Hatvani Dániel)

hogy egy részeg csatornatisztító különbet írna Beethovenről. Barátom kitántorgott, öngyilkos akart lenni, leugorni a Gellért-szobor mellől. Utóbb meggondolta magát: gazdag lányt vett el, és igen jól élt. Aztán mondta Szabó Dezső: „Olvassa maga!” Mikor a feléhez értem, félbeszakított. Nagyon megijedtem, azt hittem, nem tetszik neki, és engem meg sem hallgat. De máris megnyugtatott, nagyon tetszik az írás; pihenjünk. Feketét hozott, rummal locsolta. Aztán meghallgatta az egész tanulmányt, s lapja következő számában közölte is. Szabó Dezső akkor űrt töltött be, mert amidőn a Nyugat az ellenforradalomban megindult, Ady már nem élt. Móriczot üldözték, egy időre elvonult Leányfalura — nem írt. Lassan-lassan szokott bele a megváltozott helyzet irodalmába anélkül, hogy önmagát feladta volna. A Nyugat polgári intellek- tuelleknek lett a folyóirata, és főként neokatolikus, spiritualista költőket hozott, nem folytatta Ady Nyugatát, Ady eszméit.

FORRÁS: De a liberális nosztalgiái azért megvoltak?

FÉJA: Megvoltak, mert akkor is a Nyugat volt a magyar irodalom. Az írók java oda írt, sőt voltak, akik ott lettek társadalmiregény-íróvá, például Kosztolányi az Édes Annával. De mint egész, már nem volt az a Nyugat, amelynek majd minden számába írt Ady. Szabó Dezső tehát űrt töltött be, mert hamar meghasonlott az ellenforradalommal, támadni kezdte, és hirdetett egy nagyon érdekes demokráciát, melyben sok fajvédő vonás volt, sok szociális igazság, sok bátorság, sok tévedés. Abban tévedett szerintem a legjobban — megjegyzem: erre nem jöttem rá rögtön, de lassanként megérlelődött bennem —, hogy valami egészen külön magyar programot képzelt el itt Európa közepén, teljesen függetlenül a nagy világtörténelmi áramlatoktól. Szakított az ellenforradalmi rendszerrel, de saját ábrándjait akarta helyébe tenni. Tény, hogy egyre hevesebben támadta Bethlent. Bethlen reakciósabb volt Tisza Istvánnál, mert Tisza legalább bizonyos liberalizmust honosított meg, de Bethlenben még a mérsékelt liberalizmusnak sem volt nyoma. Ismétlem: Szabó Dezső azt hitte, hogy valahogy a saját erőnkből mi itt egy egészen ránkszabott, mindenkitől, minden nagy világpolitikai áramlattól független országot, lelkiséget, államiságot tudunk építeni, olyat, aminőt ő elgondolt. Koncepciója tele volt érzelmi sugallatokkal, a tárgyi valóság fölött sokszor szemet hunyt, a maga nagy lírai rohamai szerint gondolta el az országot. Voltak emberek, számosán, akik ezt tapssal és lelkesedéssel fogadták. De a tömegek nem állhatták eszméi szolgálatába, mert valahol megérezték, hogy irreálisak.

FORRÁS: Vajon Szabó Dezsőnek ez a fajta beállítódása volt az oka annak, hogy ő nem vett részt közvetlenül a népi írók falukutató mozgalmában, a Magyarország fölfedezése sorozat megindulásában? Egyáltalán annak, hogy ő kifejezetten szociográfiai művet nem is tett le az asztalra?

FÉJA: Szabó Dezső tudta, hogy milyen a nép sorsa, de közvetlenül nem ismerte. Eleinte olykor lement vidékre nyaralni valahová, de tulajdonképpen Pesten élt, és lelkiségéből hiányoztak a közvetlen élmények. A népi írókat az jellemezte, hogy mind közvetlen élményből építették fel irodalmi világukat, mondanivalóikat. Szabó Dezsőnél a közvetlen kapcsolat nem volt meg, s ezt aligha helyettesíthette romantikus népszemlélettel, melyet hírekés képzelgések alapján alakított ki, nagy-nagy parasztimádat közepette. Nála a paraszt egyre inkább mint stilizált színpadi figura jelent meg. Gondolok a Segítség-re. Bor Bálint „faluzásokat tart”, amikor a vidékről fölszármazott parasztemberek subát kanyarítanak magukra, gyertyát gyújtanak, leülnek, isznak, énekelnek. Mi, népi írók, ezt a teátrális hamisságot egyre inkább éreztük, mert jártuk a vidéket, és stigmaként hordoztuk a nép szenvedését.

FORRÁS: Most utalnék a Viharsarok megírására való közvetlen felkészülés idejére. Arra a korszakos vállalkozásra, amikor

66