Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1976 / 11. szám - VALÓ VILÁG - Lázár István: Ördögárok

(A stratégák régóta úgy tudják vagy vélik, hogy Közép-Európa vagy legalábbis Kelet- Közép-Európa kulcsa ez a medence. És bár a hadtörténetírás ezzel kevesebbet foglalkozott, mint más nevezetesebbekkel: a második világháború egyik legnagyobb páncéloscsatája, igen erős légi támogatással és hatalmas gyalogsági erőkkel pontosan e terület középpontjában, Debrecen térségében zajlott le.)

Ha ma — egészen a puskapor feltalálása óta— a katonaság védelmi árkot ás magának, maga elé emeli a földhalmot, és az árok mélyéről, a sánc mögül lövöldöz. Ezt a 2—3 méter mély, 5—6 méter széles árkot és a hasonló magasságú és szélességű sáncot úgy építették, hogy a sánc van a védelem felől. A támadónak tehát először az árkot kell leküzdenie, azután fel kell kapaszkodnia az árok aljától a sánc még gerendapalánkkal is megerősített-magasított tetejéig, miközben a fent elhelyezkedő ostromlott végig kihasználhatja a védekezésben azt, hogy az ő íja és hajítófegyverei sokkal hatásosabbak.

De kik álltak itt, hátukat a nagy folyamnak, a Dunának vetve, arccal észak és kelet felé, várva a lovasrohamot?

5. Az árok vonalát bejáró régészek természetesen mindig figyelték a felszínen mutatkozó régészeti nyomokat, keresték a leleteket. És nemcsak azért végeztek több ponton ásatást, hogy a védőmű keresztmetszetét és készítésének módját megállapíthassák. Hanem azért is, hogy az építés idejét — vagy magukat az építőket — meghatározhassák. Ez ilyen módon nem sikerült. De fontos támpontokat nyertek.

Az ásatások több helyen is II—III. századi szarmata gödröket hoztak napvilágra a sánc alól, illetve kitűnt, hogy az árok ilyeneket vágott át. Tarnazsadány közelében pedig a sánc alatt olyan szarmata sír került elő, amely a halott mellett talált szarmata kori kerámia, római terra sigillata töredék és római divat nyomán elterjedt fibula, ruhakapocs alapján a III. század második felére keltezhető. Ezzel megvolt a biztos terminus post quem: az időpont, ami után kellett az építésnek történnie. Egy másik ásatás során jellegzetes S-végű hajkarikákkal jól datálható, kora Árpád kori, XI. századi sírt tártak fel, amely a sáncba volt beásva. Ez megadta a terminus ante quemet: azt az időpontot, ami előtt történhetett csak az építés.

Már korábban is felvetette néhány kutató, de nem tudta bizonyítani a sáncok szarmata eredetét. A fenti két időhatár között azonban az Ördögárok és a Duna közötti területen nem élt egyetlen más nép sem, amely ezt a területet teljesen lakta volna. Ugyanakkor a késő szarmata településterület sehol nem lépte át ugyanezen határokat. A szóban forgó részt tehát ez a nép lakta, és csak ezt lakta a terminus post quemként elfogadott idő után. S minden őket követő népesség a magyar honfoglalásig, illetve az első magyar királyi dinasztia, az Árpád-ház uralmának kezdetéig vagy kisebb, vagy nagyobb területen élt ennél.

A szarmata eredet bizonyítása azonban ezzel még nem fejeződött be. Annál kevésbé, mert ugyanekkor, a III. század végén, ami utánra kell tennünk az építést, Pannónia már századok óta római uralom alatt állt, ami meghatározta a Kárpát-medencében történteket. Később viszont, a pannóniai római uralom megszűnte után a népvándorlás gyors népességmozgásai végleg fel bomlasztották azt a zárt szarmata településrendszert és ,,politikai szervezetet", melynek népéről csak akkor tételezhető fel ilyen nagyszabású, tervszerű, együttes munka, ha szállásterületükön közös akarat, erős szolidaritás — vagy erős kényszer érvényesült.

6. Nincsen itt mód mindazt összefoglalni, ami a Kárpát-medencében addig történt, amíg eddig kiterjedt a római birodalom. Néhány dolgot azonban röviden ismertetnünk kell. Elsőül is azt, hogy a nagyjából időszámításunk kezdete óta számított római uralom Pannóniában sohasem volt biztos, háborítatlan; örökké „barbár" betörések fenyegették és pusztították a provinciát.

Ezért azután a Duna mentén fokozatosan igen erőssé — az egész római birodalom58