Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1976 / 11. szám - VALÓ VILÁG - Lázár István: Ördögárok
ban az egyik legjobban megerősítetté — vált a limes. Katonai táborok sorakoztak a folyam védett partján, és beljebb egy második táborrendszer is létesült. Maga a folyam azonban nem csupán egy olyan természeti objektum volt, amely jobban véd bármilyen mesterséges erődítésnél. Legalább ilyen fontos szerepet játszott mint kereskedelmi útvonal, és mint a hadiszállítás, az utánpótlás fő útvonala. Mert hiába épített ki a római birodalom fejlett úthálózatot. Az akkori kerekes járművek és a teherhordó állatok sokkal kevésbé voltak alkalmasak a szükséges óriási árumennyiség és katonai felszerelés szállítására, mint a hajók. (A közúti fuvarozás ,.forradalma” majd csak a középkori Nyugat-Európában bontakozik ki, az 1100-as években, amikor a hámok átalakításával megnő az állati vonóerő felhasználásának hatékonysága. A nagy kereskedelmi erővonalak csak ekkor szakadhatnak el a tengerpartoktól és a folyóktól.) Ugyancsak kapcsolatban volt a Kárpát-medence, Pannónia biztonságával Dácia provincia létrehozása, ami azonban nem bizonyult tartósnak. Erről és a következményekről Soproni Sándor Limes Sarmatiae című tanulmányát idézem, az Archeológiái Értesítő 1969. 1. számából: ,,A Kárpát-medence történetében a 269—270-esévek döntő változást jelentettek: a gótok betörése Erdély területére, mely végül is Dácia provincia feladásával járt, új erőviszonyokat teremtett a Kárpát-medence belsejében. A gotoktól északra a Felső- Tisza vidékén 269-ben a gepidák jelentek meg, akik az ott élő vandálokat nyugat felé tolták el. A szarmaták szomszédai ettől kezdve észak felől a quádokon kívül a vandálok, északkelet felől a gepidák, kelet felől a gótok voltak. 290-ben a vandálok a gepidákkal együtt megtámadták a gotokat, akik a taifalokkal szövetségben harcoltak ellenük. Ugyanakkor a szarmaták betörtek Pannónia területére. A szarmata támadás jelentőségét mutatja, hogy maga Diocletianus is a veszélyeztetett frontszakaszra, Sirmiumba jött. A szarmaták sorozatos háborúkban súlyos veszteségeket szenvedtek a rómaiaktól, annyira, hogy mintegy két évtizedig viszonylagos csend uralkodott a pannóniai limesen. A harcok 322-ben törtek ki ismét, s ekkor Constantinus a betörő szarmatákat leverte, s maga a szarmata király, Rausimodus is elesett...” Constantinus e győzelmet szerette volna megszilárdítani, az egész dunai limes és előtere védelmének megerősítésével. Végső soron az Ördögárok keletkezésének korát és körülményeit éppen Constantinus-féle védelmi építkezések elemző vizsgálatával sikerült teljesen meghatározni. Azok után ugyanis, hogy a szarmaták lakták és csak ők lakták a határpontok közötti időben az Ördögárok övezte szállásterületet, Soproni Sándornak az is feltűnt, hogy a Constantinus-kori és az azt követő építkezés — táborok, tábormegerősítések, kis- erődök láncolatának sűrítése stb. — nem volt egyenletes. És éppen azon a két szakaszon, a magyarországi Duna-kanyarban és az aldunai Vaskapu táján, ahol a folyam hegyek közé szorul, gázlói nincsenek — ami a támadó dolgát megnehezíti, a védőét némileg könnyíti —, Constantinus és két utóda, II. Constantinus és Valentianus limeserősítő építkezései sűrűn mutatkoznak. E két Duna-szakasz között viszont, ahol szemközt a sík Alföld terül el, melyen a lovasnomád támadó felvonulás jobban kibontakozhat és ahol bőven akad gázló a Dunán, a késő római építkezések viszonylag ritkák. Ezt az ellentmondást az oldjafel, hogy a 322-ben aratott döntő erejű római győzelem után a Constantinus által a szarmatákkal kötött egyezség szerint épült meg, szarmata területen, de római tervek szerint és irányítás alatt az Ördögárok — avagy: Limes Sarmatiae — erős vagy legalábbis annak gondolt többszörös védővonala. A hadmérnöki elképzelés az volt, hogy ez az ,.ókori Maginot-vonal” jobbra és balra eltereli, éspedig a Duna-kanyar és a Vaskapu felé a nomád támadásokat, ahol viszont a természet és az erődítések által jól védhetővé tett limes tesz lehetővé sikeres ellenállást. 59
