Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1976 / 11. szám - VALÓ VILÁG - Lázár István: Ördögárok
Amikor Patay Pál az említett kiszállásról hazatért a Magyar Nemzeti Múzeumba, elhatározta, hogy akciót indít az Ördögárok topográfiájának és történetének felderítésére. Mert igazán itt az ideje, hogy a találgatásokat a biztos tudomás váltsa fel. 3. Mi az, amit — részben megelőző kutatások alapján — bizonyosan tudni lehetett? Az, hogy a Csörsz árkáról mondák szólnak; pontosabban inkább egy monda, helyi változásokkal. És hogy az árok megtalálható nem egy régi térképen. Házasodni készült Csörsz avagy Csörsz király, de csak akkor kaphatta meg a szomszéd király lányát, ha hajón érkezik háztűznézőbe. Más változat szerint: a király Törökországba kívánt volna menni hajóval. Kirendelte tehát az egész népet, csatornát ásni. Volt azonban egy kisfiú, akinek nagyon hiányzott odahaza az apja. Elindult utána, búsan hegedülgetve közben. Apja már messziről felfigyelt, mert megismerte a fia hegedűjének hangját. De amiért abbahagyta egy percre a munkát, maga a király vagy a katonái nekitámadtak. A kisfiút elöntötte a harag, és úgy homlokon vágta a királyt a vonóval, hogy az menten szörnyethalt. Abba is maradt örökre a csatornaépítés. Máshol meg úgy mesélik, hogy a kész árok örömére tartott lakomázáson ölte meg a királyt egy kis cigánygyerek hegedú'csapása . . . Ami a mondát illeti, érdekesnek vélem azt a változatot, amelyben az építkezés félbemarad. Ebben mintha az a realitás örökíttetett volna meg, hogy egy-egy falu, táj népe számára az Ördögárok már hosszú idő óta: torzó. Valameddig tart, azután — látszólag legalábbis — nyoma vész. Mintha nem csinálták volna tovább ... És érdekesnek találom azt is, hogy a magyarul értelmetlen Csörsz vagy Csörsz nevet egyes helyeken a mai népszáj már magyar alakban, lefordítva ismeri, ezért a helyenkénti Ördögárok elnevezés. Ha tehát az árok maga nem is, a róla szóló monda alapformája szláv örökség volna. Máshol viszont leegyszerűsödött az elnevezés. Amikor nemrég tévéfilmet készítettünk az árokrendszerről, Dormánd községben az a néni, aki a kamera előtt elmesélte a mondát, Csősz királyt emlegetett. Az idegen Csörsz név tehát, furcsa módon, nem Csősszé vált a dormándiak ajkán (csősz = mezőőr), hanem egy szintén értelmetlen, csak rövidebb, egyszerűbben kimondható szóvá. Ugyanakkor általános tapasztalat, hogy a mondák, bár olykor évezredek lesüllyedt emlékeit is rejtegetik, történeti forrásként ritkán és csakis akkor fogadhatóak el, ha tartalmukat más források erősítik. Ezt tanúsítja az Ördögárok mondája is, mely semmi támpontot nem szolgáltat a tudományos megismerés számára. Annál hasznosabbnak bizonyultak a kutatásban a régi térképek. Nemcsak abban, hogy nagyjából merre érdemes elindulni. Bár Mikoviny Sámuel 1720 és 1735 között készült felvételén a nyomvonal is igen megbízható: az Ördögárok Budapesttől északra, a Duna-kanyartól indul ki a Duna mellől, s az Alföldet hatalmas ívben kerítve fordul délnek és éri el a Vaskapu közelében ismét a folyamot. Az iránynál azonban fontosabb, hogy Mikoviny előtt világos volt az összefüggő, egységes Ördögárok létezése (melyet azonban egyetlen vonalúra egyszerűsítve örökített meg). Az Osztrák—Magyar Monarchia múlt századi katonai térképein viszont már csak hosszabb-rövidebb részletek láthatók, összefüggések nélkül. Ami azt jelzi, hogy pusztulását nem mérhetjük az idő függvényében, hanem az az újabb korban meggyorsult. Nyilván a szántóföldi termelés, a korszerűbb talajművelés következtében. így tehát most, amikor a gépesített mezőgazdaság sok egyéb, korábban nem, vagyaiig háborított régészeti objektum — halomsíros vagy a talajfelszínhez közeli temetkezés, vagy vékony földréteggel takart településmaradványok, földvárak stb. — megmentését is sürgetővé teszi, az utolsó óra érkezett el valóban, hogy az Ördögárok teljes nagyságát, szerkezetét még megismerhessük. 4. Az idős Balás Vilmos az irodalmi és a térképészeti adatokat gyűjtötte össze. Három régész, a javakorabeli Patay Pál és Soproni Sándor, és egy ifjú hölgy, Garam Éva 56
