Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1976 / 11. szám - VALÓ VILÁG - Lázár István: Ördögárok

LÁZÁR ISTVÁN ÖRDÖGÁROK 1. Hogyan veszhet el valami, ami mindig megvolt? Trója várának, városának falaira például a feledés és a föld vastag rétegei borultak, amíg csak nem jött Schliemann, ez a zseniális dilettáns, aki bízott Homérosban, és valóban: az Iliász helyszínleírásai nyo­mán elindulva, diadalmasan megtalálta. Nemigen csökkenti Schliemann, még kevésbé Homérosz érdemeit — sem annak igazát, hogy mennyi mindenre jó az irodalom, milyen sokszor meg lehet bízni benne —, ha ridegen megállapítjuk, hogy valóban Trója soha­sem veszett el. Mert egyrészt igaz ugyan, hogy voltak térképészek, akik tudták a helyét, és magától értetődően fel is tüntették mappáikon. Másrészt azonban ez nem vált tényleges, élő ismeretté, mert e térképeket nem, vagy csak felületesen nézték meg, és a köztudat számára Trója igenis eltűnt, meg kellett tehát keresni, fel kellett hát fedezni. (És nem mondhatjuk-e el ma már ugyanezt — Amerikáról?) Hasonló volt a sorsa nálunk Visegrádnak, a magyar reneszánsz e kincsestárának. A hegytetőn a fellegvár, s alatta a folyóparti bástya ott büszkélkedett, ha csak romjaiban is. A hegy tövében a hajdan oly fényes-híres királyi nyaralóra — ismételjük meg szó szerint, amit Trójáról írtunk — a feledés és a föld vastag rétegei borultak. Pontosab­ban, a földréteg nem volt vastag. Annál inkább a feledésé. Oláh Miklós esztergomi érsek (1493—1568) korabeli, színpompás — és elragadta­tásában is gyanúsan pontos, tárgyszerű — leírását Mátyás király (1443—1490) 360 termes palotájáról bocsánatos túlzásnak vélték sokáig. Ugyanígy félig hittek csak a híres török utazónak, Evlia Cselebinek, aki az 1660-as években írta le az akkor már megrokkant, mégis lenyűgöző palotát. Hogyan is fért volna el a Duna és a hegy közötti keskeny földsávon az a hatalmas királyi épület, díszlépcsőivel, tágas udvaraival, függő­kertjeivel? Egy kisebb, jelentéktelenebb kastélyt keresett tehát a mi Schliemannunk, a makacs Schulek János is, éveken át. És hogy nem találta, ez csak igazolni látszott a kételyeket. Míg egy téli napon, amikor a frissen hullott, vékony hóréteg sajátos módon segített felismerni a táj „szerkezetét”, rejtett vonalait, vonásait — a visegrádi királyi palota első fal maradványait Schulek annak a kertnek a végében fedezte fel, ahol évek óta lakott, ahová már gyerekkorában is évenként nyaralni vitték. Megkezdődtek, évtizedek óta tartanak és még évtizedekig el fognak húzódni a palota­ásatások. Arra azonban csak legújabban derült fény, hogy maga a Schulek-féle ház is — ez az évszázadokon át lakott, de közben alaposan átalakított épület — a királyi palota része volt. Még emeleti részeiben is ott rejteznek a Mátyás kori falak, mai földszintjére szinte csak új vakolat került, külső falát hajdan ama híres kutak egyike díszítette, melyekből jeles ünnepeken bort ihatott a vándor. S a ház e században zöld­ségveremnek és Jomtárnak használt pincéje, feltöltés által szuterénné vált szintje pedig nem más, mint — fele magasságig földdel-törmelékkel megtelt, s ezzel eredeti térarányaitól megfosztott — gótikus lovagterem. Amit Schulek, hiába volt építész, nem ismert fel... 2. Ezek azonban: falak, épületek. Trójában is, Visegrádon is. De hogyan veszhet el egy több száz, sőt több ezer kilométeres, mély árokból és magas földsáncból álló vé­delmi vonal, nemcsak ott, ahol az idő majdnem vagy teljesen elsimította helyét, hanem ott is, ahol látható, ahol megvan, ahol az árokban víz van, a sánc több méter magas? Hogyan veszettel Magyarországon az Ördögárok — amikor mindig megvolt, több mint másfél ezer év óta? 54

Next

/
Thumbnails
Contents