Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1976 / 11. szám - VALÓ VILÁG - Halász Ferenc: Olvasótábori tanulságok

az üzeletekben. — Nekem minden élmény volt — veszik át tőle a szót a szomszédai. — Örömmel fogok beszélni a táborról otthon, az osztályban a többieknek.

— Jövőre is szeretnék eljönni egy ilyen táborba — fogalmazta meg csaknem mindenki. S jó néhányan hozzátették: — Az volna a legjobb, ha ebbe a táborba kerülnék, mert megkedveltem a szigetet, a csoportvezetőt.

— Szívesen maradnék még itt. Sajnos, nagyon rövidre szabták az időt — hangzik az újabb vélemény. A csoportvezetők rábólintanak:

— Igen, a nyolc nap nagyon kevés volt, túl zsúfolttá vált a program, s be sem tudtuk fejezni. Reggel 8-tól este 10-ig alig maradt idő a pihenésre. Minimum 12 napra lett volna szükség. Ez az egyik tanulság. A másik az, hogy az olvasás megszerettetésére nem annyira a művekből kell kiindulni, hanem a fiatalok családi, iskolai, munkahelyi körülményeiből. Mindig ekkor vált igazán érdekfeszítővé a beszélgetés. Nagyon sokan elvált szülők gyermekei, az egyik testvér börtönben van, az anya öngyilkos lett. Hogyan viselkedik az ember, ha több jut neki a megpróbáltatásokból, mint másoknak? Mindenki választ vár, megoldást keres a problémáira, s a műveknek nincs értelmük, ha süketek, ha nem adnak választ.

A tábor épülete lassacskán árnyékba borítja a kavicsos udvart, az apró facsemeték között beszélgető csoportot. Ha valaki most — nem sebezve — emléket karcol a nyárfák vékony kérgébe, 5—10 év múlva kiforrott heg marad a helyén.

Senki sem utazott el üres kézzel. Aki a népköltészetet szerette meg, Kriza János gyűjteményét, a Vadrózsákat vitte haza; akit a zenehallgatás „hatott meg”, Kroó György Bartók kalauzát vette magához. Ajándékba kapták, mint az egyik, vasárnaptól vasárnapig tartó hosszú, mégis rövid hetet 1976 nyarán Baján, a Petőfi-szigeten.

DOHNÁL TIBOR TERVE

53