Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1976 / 11. szám - VALÓ VILÁG - Halász Ferenc: Olvasótábori tanulságok

látósok elégednének meg. (,,Ez a választott szakmánk”.) Mások technológusnak, szakoktatónak, tervezőnek készülnek, sőt akad, aki színművész szeretne lenni. Nyilván a pályairányítás kontójára írandó, hogy az egyik cipőfelsőrész-készítő lány teljesen ellenkező irányba vágyik: gyermekápoló akar lenni. Hatan nem tagjai sem a községi, vagy városi-, járási, sem az iskolai könyvtárnak. Ketten vallották be, hogy egyáltalán nem olvasnak szépirodalmat. A kedvenc szerzők felsorolásánál viszont szinte valamennyien igen jól vizsgáztak. A legtöbb szavazatot — ebben a sorrendben — Ady, Petőfi, Radnóti, József Attila, Simon István és Váci Mihály kapta. Érdekes, hogy a prózaírók népszerűsége a költők mögé szorult, s az ízlés is bizonytalanabb: Hemingway, Berkesi, Hugo, Rejtő, Gárdonyi, Dumas és Merle a legolvasottabb. A17 éves könyvkötő főleg az „indiános könyveket”, társa a kalandos és bűnügyi regényeket nevezte meg. A résztvevők a Csongor és Tündével is foglalkoztak, ami újabb híveket szerzett Vörös- martynak. Kiss Anna költészetét ketten kedvelték meg a bajai olvasótáborban. S valamennyien vettek már könyveket. Az olvasótábor befejeztével a 17 éves gépjárműműszerész a Nagy írók műhelyében című interjúkötetet kereste, hárman Radnóti és Nagy László műveit kérték a boltokban, a cipőfelsőrész-készítő Ady-összest vásárolt volna meg, s a kötő-hurkoló szakmunkástanuló lánynak azóta talán sikerült beszereznie a Zsebenciklopédiát és néhány kisebb lexikont. A foglalkozások emellett a történelmi és a csillagászati, valamint életrajzi tárgyú alkotásokra irányították a figyelmet.

Nyolcán a Petőfi-szigeti olvasótábor hívására jutottak el életükben először Bajára. További négyen csak egy-egy nap jártak a Duna-parti városban: tanulmányi kiránduláson az osztállyal, vásárolni, vagy kórházi beteglátogatás alkalmával. A legtöbben 25— 30-as, túlterhelt létszámú osztályközösségekben tanulnak. A cipőfelsőrész-készítők 110-es létszámú műszakokban dolgoznak. Az olvasótábor 7—10 személyes kis csoportjai őszinte véleménykifejtésre adtak módot. („Nagyon sokat beszélgettünk minden témáról, mind a magánéletről, mind az írásról, a magyarságról, a szerelemről, a gyermeknevelésről. Összeszoktunk.” „Olyan emberekkel beszélhettem, akik kifejtik saját nézeteiket is.” „Nem éreztem magam feszélyezetten.” „Mindent megkérdezhettem, amit nem tudok”.) Két 15 éves lány és az egyik 18 éves fiú kivételével — s egy óvatos ,,talán”-on kívül — mindannyian úgy érzik, hogy sikerült barátot szerezniük a nyolc nap alatt. „Én a tavalyi olvasótáborban ismerkedtem meg egy lánnyal és azóta is tartom vele a kapcsolatot. És sűrűn levelezünk és találkozunk is egymással” — jelentette ki Tóth Teréz, Kiskunhalasról.

— Mielőtt idejöttem, nem mertem beszélni. És nem tudtam — szúrta oda utólagos betoldásként a két anonim nyilatkozó egyike. — Úgy veszem észre, hogy már jobban tudok és merek.

S mintha csak erre akart volna rímelni Gellér Sándor, 18 éves kiskőrösi gépszerelő:

— Sokat javítottunk a szókincsünkön.

— Nekem a bírósági tárgyalás tetszett — mondta a 16 esztendős Ancsa Katalin.

— Egyrészt azért, mert mindkét tábor érvekkel és idézetekkel, valamint tudományos könyvekből vett tényekkel próbálta megvédeni és legyőzni — helyesebben meggyőzni — az ellentábort. így igazán izgalmas volt, hogy ki nyeri meg a pert.

„Betekinthettünk egy kicsit az író munkájába.” „Olyan dolgok kerültek itt szóba, amelyek talán eszembe se jutottak volna”. „Sok új népdalt tanultunk”. „Meghatott a zenehallgatás” — sorjáznak a feleletek. S a legváratlanabb a csillagászati témájú előadás általános sikere. Mindenki feszülten figyelt a bolygók elhelyezkedésére, távolságaira, a fény útjáról és idejéről szóló magyarázatra. „Az édeskevés, amit az iskolában tanultunk”.

— Merem állítani, hogy más felfogással nézem a világot — közölte Hajdú Ildikó, akinek a legkedvencebb költője Petőfi, s a táborzárás után Nagy László-kötetet keresett

52