Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1976 / 11. szám - VALÓ VILÁG - Halász Ferenc: Olvasótábori tanulságok
élményeket, csillagászati előadást hallgattak meg bolygónk helyzetéről a naprendszerben, vendégként fogadtak több írót, eljött a Motolla folk-trió, megérkeztek az Országos Játékmester Klub tagjai, akik irodalmi vetélkedők szervezésével serkentették az olvasási kedvet. A nehezebb témákat — mint amilyen a valóság és irodalom viszonya volt — irodalmi estek, filmvetítések, könyvtárlátogatások, városnézések és közös zenehallgatások oldották. S végül az irodalmi és zenei élmények értelmezési készségének bizonyításához tartozott, hogy a három kis csoport tagjai más műfajba — színpadi, mozgásos megjelenítésre — transzponáltak egy-egy irodalmi művet. A búcsú-bemutatót több próba előzte meg. íme az egyik. Premier előtti nyilvános főpróbának is beillene, ha lenne színpad, közönség és kosztüm. De egyikre sincs különösebb szükség. A helyszín a második emelet valamelyik lakószobája, a díszletek valóságosak: a fal mellett két lezserül bevetett heverő húzódik, az egyik széken ottfelejtett atlétatrikó. Heten állnak félkörbe a szőnyegpadlón, farmerban, melegítőben, tornacipőben és papucsban. Mindenki folyóiratot tart a kezében, a Forrás 1975-ös februári számát. Vidra-Szabó Ferenc Karesz című, szociográfiai hitelű írásánál hajtják szét a lapokat, kék-piros aláhúzások jelzik kinek-kinek a szövegrészét. A dialógusokból a városi és falusi életforma ütközése, egy karosszéria-lakatos fiú családi és társadalmi vonatkozású tragédiája bontakozik ki. Fel-feltűnnek a vagány nyelv fordulatai, a jassz- kifejezések: ledöbbentett, nyugodtan el lehet úgy smulnizni, ahogy a Karesz elsmulni- zott. Bár ezek a címszavak hiányoznak a Magyar Értelmező Kéziszótár vaskos kötetéből, a hét lány és fiú megérti, hogy valakit valami nagyon meglepett, és Karesz csak teng-leng az életben. Az egyik ,,levélmondó” (több ilyen szerep volt) előre nyújtja a kezét, apró mozdulatot tesz — ez az első átérzett gesztikuláció. Senki sem hadar. A csoportvezető segít: — Most te jössz. Feri és a Bóna Erzsi! Amennyire kiabálni tudtok, eresszétek ki a hangotokat. Éva, te is. Kezdjük el még egyszer? — Csináljuk, most mindjárt! Erdélyi Mária, a 618. sz. Kiskunhalasi Ipari Szakmunkásképző Intézet tanulója — a kötő-hurkoló konfekciórészlegből — elmondja, hogy mit akarnak kifejezni: — Szerintem, arról van szó, hogy segítsük ki egymást. Segítsünk egymáson. — Ezt a bizonyos Kareszt eléggé zilált családi környezet veszi körül, nem képes beilleszkedni. És nem csak neki kellett volna alkalmazkodni, hanem másoknak is — szól közbe Pápai Györgyi, aki a bajai Bácska Áruházban kezdte el a munkát. A gépjármű villamossági műszerész szakma harmadéves tanulója, a kalocsai Gangéi József hozzáteszi: — A Karesz jobban akart élni, mint a szülei, vagy a felesége. Teljesebben és őszintén. Igenis bántotta, hogy elhagyta a családját. Nem volt kihez kötődnie, már nem talált megoldást, így lett öngyilkos. Valaki az órájára pillant. Nyitva az ablak, halászlé illatot sodor a szél a Sugovicára hajló fűzfák, a vékony nyárfák és az apró csemeték között. A vízparton a2 Izsák környékéről verbuválódott, csákós lányok és fiúk próbálják párbeszédekben, mozgással megjeleníteni Kiss Anna Tragopagon című költeményét. Nem könnyű szöveg. De aki képes átélni, az érti is. Nyolc teljes napot fogott át a program. Kiknek és mit adott? A2 írásos interjú kérdéseire az utolsó előtti délután valamennyien, mind a huszonheten válaszoltak, csupán ketten nem kívánták megnevezni magukat a kérdőív elején. A résztvevők közül legtöbben a kötő-hurkoló szakmát tanulják az ipari szakmunkás- képző intézetben és a tanműhelyekben, négyen cipőfelsőrész-készítők, s ugyancsak többen voltak gépszerelők, kereskedelmi és vendéglátóipari, valamint könyvkötő tanulók. A szakmunkás-bizonyítvánnyal egyelőre csupán a kereskedelmisek és vendég51