Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1976 / 11. szám - VALÓ VILÁG - Halász Ferenc: Olvasótábori tanulságok

HALÁSZ FERENC

OLVASÓTÁBORI TANULSÁGOK

Öreg, testes platánok és fölfelé törő nyárfák árnyékában áll a téglatest formájú, kétemeletes épület Baján, a Petőfi-szigeten. A mediterrán hangulatú Béke térről — a régi áruház, a városi tanács, az üzletek, presszók, a szálloda és az autóbuszok, parkoló gépkocsik kockás kövezeté' teréről — keskeny hídon át vezet az út. Néhány lépésre színes hintákkal, mászókákkal felszerelt játszótér húzódik, mindenfelé padok, a Sugovica hajlatába épült csárda asztalaira abroszokat terítenek, pirosló halászléillatot hoz, lenget a szél, szemben bor- és sörkimérő fabüfé települt, nem minden haszon nélkül, ám alapjában véve ízléstelenül. Az udvaron kavicsszőnyeg veri vissza sárgán a napfényt, a hűvösbe állított zöld ping-pongasztalon fehéren pattog a labda. Ebéd utáni szabad idő, kék bordás gumimatracok indulnak a vízre. A part ferde homokszegélyén piruló-barna kompániák. A végtelen természet óráján nagyon lassan elmozdul a másodpercmutató, a földre hasalva érezni, hogy a Duna holt ága is lélegzik, megrándul a bőre, ahogy berregve elhúz egy motorcsónak.

Az épület otthont ad az egy-kéthetes váltásban érkező fiataloknak. A tulajdonos, a Kommunista Ifjúsági Szövetség Bács-Kiskun megyei Bizottsága vezetőképző programokat szervez az alapszervezeti és magasabb szintű KISZ-titkároknak, a gazdasági, sport, kulturális és különböző reszortfelelősöknek, ifjúgárdistáknak. Egymást váltja, vagy a párhuzamos turnusokban épp találkozik az alacsony, cingár, szüntelenül beszélő bakfis, aki az ebédnél két kézzel kapaszkodik az önkiszolgáló étterem alumínium tálcájába, amíg az asztalához ér, szóval találkozik a sportolókhoz tartozó kajakos fiúval, akinek mintha a trikójában is válltömések feszülnének.

Immár második éve újabb társaság tűnt fel a Petőfi-szigeten. Van, aki rövidesen vezető beosztású lesz, van, aki kosárlabdázik a városi csapatban, és van, aki különösebben semmit sem csinál. Szakmunkástanulók. Az általános iskolából zömében közepes átlaggal indultak tovább. 16—17évesek. Egy-két esztendőn belül valamennyien szakmunkásként dolgoznak, vagy továbbtanulnak, hogy aztán szerteágazzék az életpályák. Egész biztos, hogy a többségük a nap egyharmadát a boltok eladópultja mögött, az esztergapadnál, vagy a szerelőműhelyben tölti el. Az első szerelem, az első barátság és az első csalódások idejében járnak. Most még nyitottak. Nem zárul köréjük kagylóhéjként sem a munkahelyi szervezet, sem a házasság, sem az anyagiasság. Természetesen mindez ösztönző is lehet, de akkor sem árt, ha az ember nem hagyatkozik másokra, hanem saját maga erősíti kapcsolatait a külvilággal, a régmúlttal és a jövővel. Ennek legbiztosabb és legkevésbé manipulálható, sohasem gépesíthető módja az olvasás. A világgal összekötő szálak jórészt változatlanul a könyvek betűiből sodródnak. ,,Az elektromos áramnak sohasem lesz akkora ereje, mint a nyomtatott szavakba foglalt elektromosságnak” — írta Stefan Zweig.

A könyv a gondolkodási rendszerek máig legnyilvánvalóbb létformája és foglalata, megannyi mozaikban rögzíti az ember szellemi arculatának fejlődését. Viszont mindenképp ráhangolódást követel attól, aki kézbe veszi. Ehhez meg kell tanulni olvasni. Olvasni, nem csak iskolás fokon. Az írószövetséghez tartozó Fiatal írók József Attila Köre, a KISZ Központi Bizottsága és megyei bizottságai, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a Kulturális Minisztérium, a megyei tanácsok, valamint a helyi szervezetek és művelődésügyi intézmények olvasótáborokkal is megpróbálják előmozdítani a nyomtatott betű és a tizen- vagy huszonévesek egymásratalálását.

48