Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1976 / 11. szám - VALÓ VILÁG - Halász Ferenc: Olvasótábori tanulságok

Az olvasótábori mozgalom az évtized elején született Magyarországon. S 1976-ban megjelent a tapasztalatokat és tanulságokat összegző kézikönyv is. Háromszázharminc évvel Zrínyi Miklós Tábori kis tractája után olvasótábori kis trakta látott napvilágot. A költő és hadvezér az ütőképes hadsereg szervezési kérdéseiről fogalmazta meg szolgálati szabályzatát. Mai, békésebb utódai nem kevésbé gyakorlati célt szolgálnak: az országos mozgalommá vált olvasótáborok előkészítéséhez, módszertanához nyújtanak elméleti és tapasztalati fogódzókat. Az olvasótáborok nagy előnye, hogy az oktató-nevelő munka iskolai kereteinél jóval rugalmasabb formában dolgoznak. Tehetik, hiszen nem egy átfogó képzési rendszer meghatározott szakaszába illeszkednek, nem kell szembenézni az osztálytermek túlzsúfoltságával, feloldhatják a tantárgyak közti széttagoltságot. Tavaly már 73 olvasótábor jött létre az országban. A résztvevők zöme eddig az általános iskolások közül került ki, de egyre több dolgozó fiatalt, közép- iskolást és szakmunkástanulót is várnak a rendezők. A szabadabb tématervek, kísérletező módszerváltások módot adnak a minden oldalú művészeti nevelésre, amely alkalomadtán a természettudománnyal kapcsolatos összefüggéseket is feltárja. Hozzájárulhatnak a megalapozott ítéletéi, olvasni szerető személyiségek felnövekedéséhez azzal, hogy követik Zrínyi kortársa, Comenius máig érvényes intelmeit: ,,A sok elméleti oktatás helyébe az írók műveinek olvasása lépjen.”

Az olvasótábori kis trakta végén cikk-bibliográfia tájékoztat a sajtóvisszhangról. Az első, 1972-es évből összesen hét írásra hívja fel a figyelmet az összeállítás. A következő esztendőben — a havi- és hetilapok mellett — főleg a nagy olvasóközönséghez szóló napilapok vették át a propagálás vezető helyét. A lendület később sem esett vissza, s a figyelem újabb és újabb részterületeket fedezett fel az irodalom és a gyermekközösségek kapcsolatában, a nemzetiségi olvasótáborok hasznában. A Magyar Ifjúság szerkesztőségi beszélgetést is rendezett, Mire való az olvasótábor címmel. Az idén újra fel-felbukkantak az ilyen témájú publikációk a legkülönbözőbb műfajokban. A Népszabadság augusztus 8-i híre azt tudatta, hogy a miskolciak negyedik alkalommal szerveztek „olvasótábort a festői környezetben fekvő Kékmezőn”, ahol ötven közép- iskolás diák ismerkedett az irodalommal, találkozott az írókkal. A június 8-i Népszavában Mátyás István írt jegyzetet a mátrafüredi táborról, amely eltér az eddigiektől. Az általános iskolák ötödik osztályos, hátrányos szociális-kulturális helyzetű gyermekeinek olyan tábort készítettek elő, amelyik „nemcsak egy-egy alkalommal fogja össze a fiatalokat, hanem három éven keresztül minden nyáron várja őket tíz-tíz napra . . . Többről van szó, mint csak olvasásról és az olvasottak megbeszéléséről. A három kis csoport vezetője közül is csak egy író, a másik kettő szociológus, illetve csillagász. A meghívott vendégek között grafikus, karnagy, fafaragó, gyermekorvos, muzeológus és ismét író van. Változott a név is, a mátrafüredit eleve művelődési tábornak nevezik.” A riportok, tudósítások, információk mellett még az aprócska szerkesztői üzenetekbe is belopta magát ez a téma. T. A.-né, Sz. Klára, szobi olvasó ilyen választ kapott az Élet és Irodalomtól: „Az olvasótáborok elé című írásában az ifjúság ideológiai művelődésének szükségességét hangsúlyozza. A legteljesebb mértékben egyetértünk véleményével, de úgy gondoljuk, az olvasótáboroknak nem ez az egyetlen lehetséges célja, s főként, hogy ez nem kizárólag az olvasótáborok által megvalósítandó feladat.”

A cikkírók, nyilatkozók zöme az olvasótáborok léte mellett szavaz. Jó, hogy vannak, és továbbra is legyenek — csendül ki a sorokból. A gyakorlat mégsem egészen egyértelmű. A Népszava július 17-i beszámolójából kiderül, hogy a szakmunkástanulók Szolnok megyei, tiszafüredi olvasótáborában mindössze kilencen jelentek meg a harminc jelentkező közül. — A munkahelyedről könnyen elengedtek? — kérdezte a riporter. — A többiektől hallom, hogy az üzemben a főnökök húzogatták az orrukat — hangzott a válasz. Bács-Kiskunban negyven-negyven fiatalt vártak a kiskunhalasi

49