Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1976 / 1. szám - MŰVÉSZET - Kerényi József: Tűnődés a kecskeméti Fő-térről
dott fölemlegetése! Hány helyen használhattuk volna ezeket a tanulságokat módszerként a továbblépéshez! A leírtak alapján könnyen építészeti elfogultsággal gyanúsíthatnak. Vállalom is, mert minden ember — kényszerűségből, ösztönösen elfogultan — ért az építészethez. Hiszen az építészet a születéstől halálig meghatározó környezete életünknek. Ezt az elfogultságot (szeretetet?) azonban soha sem szabad összetéveszteni azzal az elfogultsággal, amely módszere minden újnak. Ennek jelentése a legegyszerűbben : az alkotó munkában soha nem szabad másolni (elfogulatlannak kell maradni!), az igazi továbblépés mindig új létrehozását jelenti. Milyen paradoxon, hogy a Gropius-i elv igaz Lechnerre, és mennyire kevéssé igaz a XX. századi, többnyire ugyanazt másoló „modern” építészek sokaságára. Idáig építészeti „taníttatásomról” beszéltem. Mennyire tágabb a kör a szakma szigorú határainál? A Kodály Intézet építése a példám. Nem a feltárásokat, az eredeti épület visszakeresésének történetét kívánom elmesélni. Hanem azt a dilemmát, amikor dönteni kellett, hogy a több korban, több építési stílusban, több szakaszban felépített volt kolostorépület helyreállításánál hogyan történjen az egyes szakaszok és az egész építés történetének bemutatása. Ez egy nézőpontból nyilvánvalóan értelmetlennek látszott. (Például kiemelni és hangsúlyozni a barokk részt.) Az udvari boltívek befalazásának kibontása ellentmondott annak a ténynek, hogy az épület továbbépítésekor megépített ablakos homlokzat hatására helyeztek ablakot az udvari boltívekbe. A boltíveket befalazással szűkítették az ablakok méretére. A „hiteles” helyreállítás a több építési ütem végén egységes ablakos belső udvar bemutatása lett volna. — De eltűnt volna az épület, az építés története. Az épület történetét, az építés folyamatát jelző részletek izgalmas, azonos történési értéke kényszerítette végül a kézenfekvő megoldást, a „több nézőpont” keresését. így történt, hogy a belső udvar boltozatait kibontották, a lőtoronyrész és barokk toronytoldalék egységesen, szervesen áll a Két- templomközben. A műemlékegyüttes sohasem volt pontosan olyan, amilyennek most látjuk. A különböző korban épült jellemző ablakok, nyílások, lőrések megmutatása, a barokk refektórium klasszicista stukkódíszének megőrzése mégis hiteles módszer, mert az épület egy, valamilyen befejezett fázisa helyett az épület egész történetét, az épületélet folytonosságát szervesen és hitelesen jelzi. A történet teljességében összetetten, láthatóan rajzolódik a helyreállított homlokzatokra. A valóság egynézőpontú „hiteles” és teljességigényű szokatlan többnézőpontú ábrázolásának, kifejezésének reális magyarázatát kaptam „tanulatlanul” a volt Ferences kolostor épületének helyreállítási munkái során. Különös érzés volt később ezt fölfedezni egy előadáson, ahol az elmondott teljes ábrázolás módszerét a modern művészet (festészet) alapvető újításaként és feladataként taglalták. — Nekem egy öreg épület tanította ezt meg. Ezért kell vigyáznunk múltunk emlékeire. Nemcsak szépek, hanem okosak is, ha törődünk velük, megértjük nyelvüket. Azt hiszem, már most is több jó tanácsra, „újrafelfedezésre” szorulunk, ahhoz, hogy igazán korszerűek legyünk, mint ahány régi tanítót, ha megvallatlanul is még őrzünk. * * * A kecskeméti főtér a fákkal él együtt. Ez az együttélés megbonthatatlanul szerves. Minden kivágott fával ez az élet, a mi életünk környezete lesz kevesebb. Sokszor leírták már — hiába. Ezért kell a nemtörődömség ellen állandóan harcolni (nevelés?), de legelőször egy szemléletet kell gyökerestül kivágni a további fapusztítás helyett. Fájdalmas, megmagyarázhatatlan elképzelés, hogy áfák eltakarják a „szép” épületeket. Ez a főtér a példája, hogy az épületek mindig igénylik a 83
