Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1976 / 11. szám - VALÓ VILÁG - Domokos Lajos: Putrilakók

osztály elvégzésére. A sikertelenség többségüknél nem a veleszületett értelmi fogyatékossággal, hanem az ingerszegény családi környezettel magyarázható.

— Úgy kell velük bánni, mintha az édesanyjuk lennék — mondja a cigányosztály tanulóiról Kocsis Béláné. — Mert neki például még most sem vették meg a betűsínt — mutat az egyik gyerekre. — Ezt bizony a tanító néni fogja pótolni. Hogy van-e értelme ennek a munkának? A heti kétszeri beszédjavító foglalkozások eredményeként máris bővült a szókészletük. Az elmúlt évben valamennyien megbuktak, most viszont egy-két, a jövőben kisegítő osztályba kerülő kivételével a közepesnél jobban elsajátították az anyagot. De az is az eredményekhez tartozik, hogy a napköziben már késsel, villával esznek.

Az iskola igazgatója azonban ezt mondja:

— Lelkesedés nélkül nem lehetne csinálni. Mert a képhez az is hozzátartozik, hogy csak nyolcvankét gyereket tudunk elhelyezni a napközi otthonban. Ennyi hely még a különösen hátrányos helyzetűek számára sem elegendő. A cigányosztályt szintén a lelkesedés tartja életben. A tantermet maga is láthatta, nem arra való, hogy ott gyerekekkel foglalkozzanak. Mindössze a tanítónő fizetésének kiegészítésére kaptunk kétszáz forintot, a fenntartási költséget nekünk kell kigazdálkodnunk. Pedig . . .

— Pedig?

— A múltkoriban az élelmiszerüzletbe mentem vásárolni. A bolt előtt ismerős cigánycsalád. Éppen menni készültek, de hogy észrevették, köszöntek, s én is kezet fogtam mindegyikükkel. Köztük az egykori tanítványommal, aki lány létére — ez a telepiek között valóban nagy szó — Berettyóújfaluban most végez a szakmunkásképző intézetben. Együtt volt a család, kihasználtam az alkalmat, megdicsértem a kislányt a többiek előtt: lám mire vitte a szorgalmával. Aztán elköszöntünk, beléptem az üzletbe. Vásárlás közben azonban észrevettem, hogy a kislány anyja ismét a boltban van, noha már előzőleg megvette, ami a szándékában volt. Sonkát kért az eladótól. Megünnepelni a lánya dicséretét.

8

A több száz évvel ezelőtt kialakult életmód, méginkább a cigánytörzsek vándorlása idején született szokások nemzedékről nemzedékre hagyományozódtak mind mostanáig. Nagyon gyakran ma is ezek határozzák meg a cigányok tetteit. Hogyan volt képes megőrizni elkülönültségét a cigányság? Valóban ők tehetnek elmaradottságukról?

— A cigányságnak a felszabadulás előtti, sőt még a néhány évvel azutáni társadalomban is megvolt a maga sajátos helye — mondja dr. Pásztor András. — A kisparaszti árutermelésnek volt benne nagy része, hogy mindeddig semmi nem késztette őket az évszázadokon át kialakult életmód feladására. Ők végezték a sertés-, a tyúkólak tisztítását, a paraszti gazdaságok körüli piszkos munkát egy darab szalonnáért, kenyérért. Mindaddig, amíg nem történt meg a nagyüzemen alapuló mezőgazdaság kialakítása, nem volt olyan értelemben cigánykérdés, mint ahogy ma beszélünk róla. A kisparaszti gazdaságnak szüksége volt az olcsón kifizethető, alkalmi munkásra. Ez úgy-ahogy biztosította is a cigányok megélhetését. Azonban a tsz-ek megszervezése után ez a tömeg munka nélkül maradt, egyszeriben terhessé vált a számunkra. Foglalkoztatását csak mostanában kezdjük megoldani.

— Ön szerint tehát a cigánykérdés elsősorban szociális probléma.

— Semmiképpen nem faji. Erre a legjobb bizonyíték, hogy csak elvétve fordul elő cigányok és magyarok közötti verekedés Hadházon. A rendőrgyilkosság sajnos épp kivétel volt ez alól, ami sokat ártott a magyarok és a cigányok közötti kapcsolat38