Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1976 / 11. szám - VALÓ VILÁG - Domokos Lajos: Putrilakók
mozgalmat. Mint gyerek, már akkor segítettem neki. A családom is ilyen fajta volt, jobbat akaró. így aztán a doktor megszeretett, nevelgetett, tanítgatott. — Milyen tervekkel kezdte a tanácstagságot? — Egyszerű kis tervek voltak azok. Itt születtem, itt nevelkedtem, ismerem az embereket, a szokásaikat. Mindössze segíteni akartam nekik, hogy a Berkes tér szebb legyen. — És van látatja? — Hogyne. Volt nyáron egy tisztasági mozgalom. Fölszólaltam a tanácsülésen, hogy ha már a 17-es körzetet képviselem, adjanak egy zetort, mert nagyon pocsolyásak az utak. A többit majd mi tesszük hozzá társadalmi munkában. Szabó Lászlóval, a másik cigány tanácstaggal együtt kértük a villamosítást. Ez is meglett. Mi is bevezetjük nemsokára a villanyt. 6 — Lakás- és munkakörülmények, egészségügyi felvilágosítás, oktatás, művelődés- ügy. Csak ha együtt foglalkozunk ezzel az öt területtel, akkor várható javulás a cigányság helyzetében — mondja dr. Pásztor András, a hadházi tanácselnök. Itt van mindjárt a munkahely kérdése. Az erdészet mikor a faüzemet létesítette, az előzetes megbeszélések szerint elsősorban cigányokat vett fel. De egy hónap múltán a hetven cigány dolgozóból egyetlen egy maradt. — Mi volt az oka? — Mikor az emberek megkapták a fizetést, a cigányasszonyok a gyerekekkel együtt várták őket a kapuban. Együtt mentek a kocsmába, el is vettek valamennyi pénzt a férfiaktól élelemre. A cigányoknál azonban az a szokás, hogy a férfi a keresetéből, az asszony meg a gyerekek a családi pótlékból, a segélyekből élnek. Az emberek ezért így vélekedtek: ha elmegyek Pestre, vagy a Dunántúlra dolgozni, akkor az asszony nem szedi el a fizetésem. Sajnos, pillanatnyilag elképzelhetetlen a putrik azonnali felszámolása. Márpedig ez lerontja az iskolai nevelő munka hatékonyságát. Hiába van napköziben egész nap a gyerek, ha este vissza kell térnie a mostoha körülmények közé. Egy épületet vásároltunk, létrehoztuk a cigányok napközi otthonát. Kisegítő osztályokat szerveztünk, hogy bepótolhassák a cigánygyerekek a felkészültségükben mutatkozó hiányosságokat. De ez sem elég. Kollégium kellene. Ha meggondoljuk, hogy például Hencidán már az általános iskolások ötven százaléka a cigány, nem alaptalan a tanácselnök aggodalma a gyerekekért. Ezt bizonyítják a balmazújvárosi Kossuth téri általános iskolában történt beszélgetések is. 7 Tizenhárom szempár, tizenháromszor két csillagocska villan felém, mikor belépek az ajtón. Tizenhárom száj mondja, hogy jó napot kívánok, majd a tanítónőre figyelve, ugyanennyi szótagolja nagy igyekezettel a betűtáblára kirakott szavakat. Az első sorban ülők még ugyanolyanok, mint a más osztályokban tanulók. De hátrább már az égszínkék iskolaköpeny is hiányzik, a haj is gondozatlanabb, s az órák előtti kézmosás sem tüntetheti el a csuklótól följebb levő koszt. A sor nem a származást, nem a tanulmányi előmenetelt tükrözi — tisztasági rendben ülnek a gyerekek. A tanítónő így védi a hazulról tisztán elengedetteket a gondozatlanoktól. A leghátsó kisfiúnak például, annak a mosolygósnak bőrbetegsége van — rühes. A cigányosztályt az 1975—1976-os tanévben szervezték meg először Balmazújvároson. Az itt tanuló tizenhárom gyerek egyszer már sikertelen kísérletet tett az első 37
