Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1976 / 11. szám - VALÓ VILÁG - Domokos Lajos: Putrilakók

— Maguk akkor is jobban éltek, mint a telepiek.

— Mink jobban, az biztos.

— Mi volt ennek az oka?

— A szülőnk is olyan tiszta vót, ezt láttuk. Én meg nem is otthon nevelkedtem — beszéli Rézművesné —, hanem cselédkedtem.

— Hol?

— Hadházon.

— Ott mit tetszett csinálni?

— Takarítottam, súroltam, ablakot pucúlgattam, mostam.

— A férje hol dolgozik?

— Pesten. Az ípítőiparban.

— Mennyit keres?

— Mostan gyenge a keresete az uramnak, azírt mert fagyszünetre is itthon vótak. Nyárban megvan neki a kétezeröt.

— Hazaadja?

— Haza.

— Család?

— Öt család van. Mán mindet fírjhez adtam, megházasítottam. Úgyhogy nekem csak egy kisfiú maradt otthon, egy hétéves.

— Ők is ilyen törekvőek?

— A jányokelvígeztíka nyóc általánost, a fiúk a hatot. Űketfelmentettík, mert betegek vótak. De azok is dógoznak Pesten.

— Nem rosszallták a telepiek, hogy maguk eljöttek onnan?

— Hát, irigyeltek, még most is irigyelnek, hogy kikerültünk. Jönnek ide níha látogatni és mink persze azír is megmutassuk nekik, hogy nízzík meg, hogy mink hogy vagyunk. És akkor ügyi irigykednek.

— Nem mondják, hogy ők is így akarnak élni?

— Mondják, hogy űk is szeretnék, de még meg is kellene csinálni. Űk meg a takarítást se tudják megcsinálni. Azírt nem szerettünk ott lenni, mert lopnak, gyilkolnak — szól közbe Kanalasné.

— De ránk azt mondják, hogy mink tehetjük, mert magyarok vagyunk — mondja Rézművesné.

— Magyarok?

— Mert nekünk teknőnk van, lavórunk, meg minden.

— Szóval az magyar, akinek van valamije?

— Igen, azt mondják. Csak még hiányzik sokminden azír.

— Hadházon haragszanak a cigányok a magyarokra, vagy fordítva?

— Nem nagyon, de azír megtörtínik. A szegény rendőrt is megöltík — mondja Kanalasné, a közelmúltban történt rendőrgyilkosságra utalva.

— Pedig az a rendőr nem érdemelte vóna meg — emeli föl a hangját Rézművesné.

— Én is cigány vagyok, tessík elhinni.de olyan jó ember vót az a Pásti. Nagyon finom jó ember vót, az biztos. Ha én láttam vóna, mikor az törtínt, akkor bizony isten azt a cigányt agyon vágtam vóna, hiába cigány vót.

— Miért, közelről ismerte?

— Ez a rendőr itt lakott. És ha éngem látott, mindig azt mondta: csókolom Eszti néni. De az a cigány mindig verekedős vót, gyilkos vót. Azok az én uramat is vállba szúrták. Hátulról. Ahogy vitte az én uram a pízt az Enyedi tanár bácsinak a házírt, akkor szúrta meg hátúIrúI.

— Hogy lehetne elérni, hogy a telepi cigányság olyanná váljon, mint maguk?

— Azt a kis pízt, amit keres a fírje, le kéne rakni a bankba. Oszt kikerülni nekik is a

35