Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1976 / 11. szám - VALÓ VILÁG - Domokos Lajos: Putrilakók

— Sose vót férje — szól közbe valaki. — Egy fia van, de az is tizenhat éves, most is intézetben van.

Aztán kitör a botrány. Az ágyon ülő fiatalasszony rám formed:

— Eriggy mán innét! Nem vagyunk mink bohócok!

Az öregasszony mint egy megszállott folytatja:

— Mikor eső van . . . Egy szál fám sincs. Elmegyünk az erdőbe. Hallgass mán te! — ordít rá a húgára. — Elmegyek egy szál fáírt. . . Megmutatom én, hogy hány év alatt szenvedek ilyen betegsígekkel.

Orvosi papírokat, gyógyszeres dobozokat dug az orrom alá. S én nem tudom, hogy mit is nézzek. A papírokat, az ágyon ülő gyereket, aki hülyén bámul és egyenletesen köröz a fejével, vagy hogy a putri döngölt padlója lejjebb van, mint az udvar szintje . .. Most eszelős nevetésbe kezd a fiatalasszony:

— Tessík nízni, egy kis kolompár van itt. Leígett a házunk és nem is adtak segedelmet.

— Hogy égett le?

— Úgy hogy a két öreg benn vót...

Valaki a hátam mögött nevetni kezd.

— Ne nevess mán te! — racsít rá a fiatalasszony. Amaz szabadkozna:

— En csak így tudok, én mindig nevetek, ha beszílek.

A fiatalasszony csak hajtja:

— Ne nevess! Nem vagyunk mink cirmusok!

Aztán az öregasszony:

— Ha mennék az orvoshoz, oszt szél van, nem tudok menni.

— Ez a havazás. Éppen mán örültünk neki, hogy el tudunk menni valahová.

— Nyáron hova mennek?

A fiatalasszony dühösen válaszol:

— Sarokba ülünk, a gyepre kiülünk és ott passziózunk a gyepen! Ott beszílgetünk!

— Hallgass mán! — szól közbe a sebhelyes arcú öregasszony. — Aki tud magának keresni, mégis annak adják azt a kis pízt.

— És maguk? — próbálok érdeklődni a fiatalasszonytól. — Két gyerek van?

— Kettő? Hat.

— A férje?

— Dogozik, de most nem, mert benn van a kórházba.

— Miből élnek?

— Atáppízbül. Megkapom, oszt veszek nekik kaját. Nyáron meg emerre-amarra megyünk oszt keresünk.

— Nem akarnak innen elköltözni?

— Egy kis ennivalóra kőtünk. A hat gyereknek enni kell, hát akkor mit tudunk letenni?

— Egészségesek a gyerekek?

— Még eddig hál’ istennek.

Ez azonban nem illik bele az öregasszony terveibe:

— Hát ilyen hideg házban? Mán hogy lennének azok? Ha elmegyünk az erdőre, ötszáz forintra büntetnek, meg még a fát is elveszik.

Kívülre kerülünk. Az udvaron óriási kavargás. A suttyó fiúk látványa lep meg leginkább:

— Miért nem mennek el dolgozni?

— Nem vesznek fel bennünket.

— Hány évesek?

— Tizenhat.

32