Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1976 / 11. szám - Tolnai Ottó: Versek (Gombát, E kis szelíd, Világpor, Kezéből szétviszi, Beszélni túl kemény)
TOLNAI OTTÓ gombért gombát szed a férfi elgurulok mellette utánam fordul de nem csinál kérdést egy cigánykerékből szép kis könyvébe pillant döggomba mondja halkan világpor kettőbe hajtott kénlap a gomba dombján a másik a tehénszarv gombján szitába szita alá kerülök eltesznek télire téged is ki hajtogatja e lapokat s helyez kis nyálkás motrot a törésre kénpor virágpor lángol: világpor. e kis szelíd e kis szelíd forrás mint órjás ősállat pikkelyeit simogatja emelgeti az avart a hegyoldalon meg-megborzong ezer évig hiába próbálkozott hiába próbálkozott megvakarni megvakarni önnön hónalját a hegy s akkor e kis szelíd forrás miért miért nem éppen itt e lankán akart csörgedezni kezéből szétviszi ki jön föl felém kezéből szétviszi az árvalányhajat a szél kürtöt szarukürtöt nem tudott venni a tehenek fejéről de gyűrűt szarugyűrűt mind a tíz ujjára de páncélt szarupáncélt hátára-hasára szétviszi az árvalányhajat a szél összeroppant e roppant szarusatu összeroppant ki jön föl felém gombához kötötték a kecskét szétviszi szétviszi az árvalányhajat a szél beszélni túl kemény a vakond gyémántprém-puhává dolgozza a földet ahol csak éri mindenütt éri vak némán morog motorja beszélni túl kemény az ő fúrója epe máj szív belek között a gyémántprém belsőzsebében rózsaszín nyálkában lóg az ének-ón
