Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1976 / 1. szám - Kunszabó Ferenc: Hét nap a hegyen (Kisregény, II. rész)
KUNSZABÓ FERENC HÉT NAP A HEGYEN (Kisregény II. rész) HARMADIK NAP Ma reggel bevásároltam: liszt, cukor, zsír, fűszer van itt a konyhán, a nagynéni mondta, használjam nyugodtan — de kenyeret, hentesárut, ilyesmit venni kell. Otthagytam több mint száz forintot, de semmi baj, mert a magammal hozott pénzt is hozzászámolva, még mindig felül vagyok az ezerötszázon. Hetekig tudok itt élni, ha semmi nem adódik, akkor is. Hetekig?! ... Ki gondol olyan messzire? „Csak nem töprengeni a jövőn!” — ezt a jelszót adtam ki magamnak, mikor főzőcskézni kezdtem. „És miért nem mentetek be? Mégiscsak más, mint a szénapadlás: rendes bútorok, fürdőszoba, törülközők!...” Elhárítólag intettem. Pedig bementünk. Mikor szerda reggel felébredtünk és egymásra néztünk, elfogott bennünket a röhögés. Lementünk a csaphoz, próbáltunk kivakarózni, de a sok kosz, korom csak elmázo- lódott szappan nélkül. Tűnk, cérnánk sem volt már. Esztinek lehanyatlott a keze: — így nem mehetünk az emberek szeme elé! — A kórság akar! De azért felléptem a verandára, kicsit kaparásztam a szemöldökfán, és már kezemben is volt a kulcs. Eszti odaszaladt, rábámult, mint valami ritka kincsre: — Honnan tudtad? Megmondták? — Mondom, hogy Hollandiában vannak!... Tudod, ez még olyan otthoni szokás. A falunkban minden háznál itt tartják. Az előszoba tele volt szőnyeggel. Kovácsoltvas fogasfal, csillár, az ajtók fölött régi puskák. Bezártam az ajtót; álldogáltunk. — Te ... voltál már itt? — Soha. — Nem is szoktál velük dumálni? — Még pici koromban fölmentek Pestre. Néha hazalátogatnak a Mátrába— kész! . .. Miért kérded? — Hogy .. . milyen emberek lehetnek? — Ford Taunus. — Gyerekük van? — Nincs. Legalábbis, sohase hoznak haza gyereket... — Mert az ilyen hivalkodó ürgék ... ne haragudj... — megrántottam a vállam — ... ezek nagyon kényesek ám a cuccukra! — Majd mindent megfigyelünk, és ugyanúgy hagyunk. — Zseni vagy! — ugrott a nyakamba, aztán ledobta a tarisznyáját, és tánclépésben nyitogatta az ajtókat. Bekapcsolta a villanyboylert, s míg melegszik a víz, felfedezte a konyhát. Onnan kiáltott ki nekem: — A hálóban láttam egy lemezjátszót! Nézd meg, mi van hozzá! 7
