Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1976 / 10. szám - Miller József: Kefélőgép (Novella)

Egy másik nőnek magyaráz, aki biztosan sánta, mert az egyik cipősarka nagyon csámpás.

— Még a függönyt is elhoztam tőle.

— Igazad is volt.

— Könyörgött, hogy maradjak. De én megmondtam neki.

— Igazad is volt.

— Tudod mit akart?

— Sejtem.

Nekem sejtelmem sem volt, de a gép zaja elnyomta a lényeget. Végre egy kis üres szakasz. Na azért nem olyan üres. Mert csikk az van. Ki kéne üríteni a zsákot. Addig már nem szedem ki, amíg be nem jön egy vonat. Nem HÉV. Vonat. így mondják a megafonba. így szabályos. Mert a BKV-nál mindennek szabályosnak kell lenni. Ez a gumipadló is milyen szabályos. Ötven centi az egyik oldala, ötven a másik. A pöttyök is szabályos sorban vannak. Próbálnának másképp lenni. Ezt a négy lábat kikerülöm jobbra, aztán balra nagy ívben belerúgok a seggükbe. Azért mégis szép dolog tőlük, hogy hagyják az embert dolgozni. Ha beáll majd a vonat, biztos itt lesz az ajtója, mert rengeteg a félig elszívott csikk, és itt állnak egymás hegyén-hátán. — Mitől rossz a fogad? Terhes vagy? — szerintem egy orvosi rendelőben megbízhatóbb diagnózist kaphatna ez a görbelábú tehén.

— Bolond vagy?

— Anyámnak is akkor ment tönkre a foga, amikor velem terhes volt.

— Hogyan?

— Amikor apám megtudta, szájonvágta.

Nem rossz. Szép kis család lehettek. Szeretnélek megismerni benneteket. Habár nekem még ilyen sincs. Egy rozzant háziasszonyom viszont van. Van még két hónap lakbérhátralékom, hatszáz forint tartozásom, itt pedig egy hányás, pörkölt, csigatészta. Savanyú semmi. Jó kis gép ez. Nem, én ezt nem csinálom tovább. Bejön a vonat, fölveri a port, kisodorja a sínek közül a szalvétát, kezdhetem elölről. Legalább visszavinné, amikor elmegy. Kellett nekem sértődőst alakítani. Akkor hülyül meg a magyar, amikor a legjobban megy neki. Jól megmutattam nekik. Egyszerű kisegítőpincérből felküzdöttem magam utcaseprővé. Na, innen a metróföljárótól meneküljünk, itt nagy a huzat.

Üres a peron, kiszedhetem a zsákot. Ez a két tűlábú mit akar itt. Ezek velem szórakoznak.

— Mit bámultok. Nem láttatok még értelmiségit?

— Barátnőm azt mondta, hogy tetszik a pulóvered. Hol lehet ilyet kapni?

— A Hilda néni butikjában.

— Az hol van?

— Dél-Albániában.

— De tényleg?

— A tangón.

— Kijössz velünk?

— Szüzek vagytok még?

— A barátnőm még az.

— A Baross szobortól?

Elnyertem a tetszését ennek a két kis parasztringyónak. Mégse vagyok én akármilyen utcaseprő. Nocsak már elmúlt éjfél és még a felével sem vagyok kész. Hát persze. Elbeszélgetem az időt. Jó kis munkás vagyok. Ahelyett, hogy a munkával törődnék, ilyen kisasszonyokkal cicázom. Na de ennek vége. Minden figyelmet a munkának szen12