Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1976 / 10. szám - Miller József: Kefélőgép (Novella)

telek. Föl! Munkára föl! Üres a terep. Rajta Ráró. Emelt fővel neki a büdös kurva világnak.

Alig múlt négy, mire készen lettem. Könnyű munka az igaz, de nehéz kicsavarni a pulóveremből az izzadságot. Meg kell tanulni. Jöhet a jól megérdemelt pihenés. Miért ne? Szabad. Régen nem volt szabad, de most? Mit is mondott az öreg? Használt munkaruhák? Szépen fogalmazott. Rongyok. Egyszerűen büdös, koszos rongyok. Ez a pufajka, ha úgy vesszük, elég tiszta, ez megteszi. De ezt az irgalmatlan sok csótányt nem említette az öreg. Hogy is van? A suszternak lyukas a cipője, a takarítónak koszos a lakása. Úgy látszik ez mindenre érvényes. Akkor inkább a peron, az legalább tiszta. Szép tiszta. Ilyen huzatban azért könnyelműség aludni. A csóró kiscsajnak nagyon a szívéhez nőhettem. Megint visszajött.

— A barátnődnek sikerült?

— Aha.

— Majd holnap.

— Mi?

— Majd holnap neked sikerül.

— Lehet.

— Álmos vagy? Ne válogass. Van itt egy kis kamra.

Itt a kulcs. Alhatsz egy órát.

— És te?

— Én is. Nekem már mindegy.

— Nem jön be ide senki?

— Kéne?

— Csak a rendőr ne.

— Ez tündérkém szolgálati helység.

— Büdös a lábad.

— A te szád is.

— Na igyekezz, fél hat van. Jön a váltás.

— Holnap is éjszakás vagy?

— Az.

— Itt?

— Nem hiszem.

13