Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1976 / 10. szám - Miller József: Kefélőgép (Novella)

MILLER JÓZSEF

KEFÉLŐGÉP

— Ideiglenesen, ne féljen fiatalember, csak ideiglenesen. A peron tisztítását kell elvégeznie. Pár nap . . . Legfeljebb egy hét. ígérem magának, legfeljebb egy hét. Nem nehéz munka. Mint a játék. Csak most nincs ember. A pénze persze hát még nem sok, de van rá lehetőség, hogy több legyen. Jóval több lehet.

— Annyira keveset fogok kapni?

— Nem, dehogy! Csak más munkakörben jóval többet kereshet. De egyelőre vállalja el ezt. Nem nehéz, megasztán gépesítve van. A legmodernebb kefélőgépeink vannak.

Jöjjön, nézze meg!

— Majd látom eleget.

— Akkor tehát megegyeztünk. Este tíz előtt átveszi az ügyeletestől a kamrakulcsot, ott vannak a gépek, a seprő, a lapát meg ami kell. Az öreg megígérte, hogy bejön magához tízre és megmutatja, mit hogyan kell csinálni. Innen ment nyugdíjba. Hallgasson rá, megéri. Minél hamarabb végez, annál többet alhat. Ha azt vesszük, maga egy szerencsés ember.

— Végre egy jó hír.

— Nem úgy találja? Este dolgozik egy pár órát, ha igyekszik, éjfélre készen van a munkájával. De tegyük fel, csak egyre, félkettőre végez! Bemegy a kamrába, megágyaz magának. Vannak ott rossz munkaruhák, pufajkakabátok. Jobban fog aludni, mint otthon. Még irigylem is magát. Mikor én ilyen fiatal voltam mint maga, hát azt az időt nem kívánom magának. Napi tizennégy, tizenhat órát dolgoztunk, de nem ám úgy mint most. Megállás nélkül. Romtakarítás, a vágányok újrafektetése, a vezetékek ... De nem is sorolom. Akkor még BSZKRT-nak hívták a vállalatunkat. Régen volt. Huszonhárom éve annak.

— Szép idő. Most mennyit keres?

— Kettőöt és plusz ez az.

— Szép pénz két hétre.

— Hogy?

— Két heti keresetnek nem kevés.

— Maga félreért, ez egy havi keresetem.

— Akkor magától szép.

— Mi?

— Hogy még itt van.

— Hol lennék? Ez az első munkahelyem. Megbecsülnek. Méltányolják a tudásomat. Tudja mennyi gond van egy ilyen állással? Itt a HÉV végállomás, itt van a metró. Naponta több mint száznyolcvanezer ember fordul meg itt.

— Jól van, csak biztasson.

— Ne ijedjen meg, délelőtt és délután is van takarítás, A magáé csak az éjszaka. Az a legkönnyebb. Majd meg fogja látni, milyen öröm ezt csinálni. Mikor minden csillog. A márványfal, a gumipadló, a reklámtáblák, a korlátok, az ablakok. Álmodni se mertem volna húsz évvel ezelőtt, hogy ilyen gyönyörű állomást kell rendben tartanom. Meg fogja látni fiatal barátom, maga is meg fogja szeretni.

— Máris megszerettem. Intézze úgy a dolgot, hogy csak holnap tudok kezdeni.

— Dehát mára jön az öreg.

— Jön az majd holnap is.

— De az igazolványába mától ...

10