Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1976 / 1. szám - Utassy József: Pofon (Vers)
POFON Részlet a BÜKKSZENTERZSÉBET c. ciklusból Mert Emmát mellbe csípi, leken Bivaly tanár úr két akkora pofont, hogy ötszirmú rózsaláng gyúl helyén, s a pöttöm ember nekiesik a padnak. Csönd lesz. Csupán az ablak párkányán ottfelejtett, félszemnyi kockacukron tülekedő darázsraj zavarja meg a csendet. Most egy paradicsommal púposra megrakott, kofás szekér nyomában kullog, s mint a nagyok, hátra csapja kezét és szentségei szerfölött. így tart az út hazáig, lábujjai között fel-felpipál a por, míg azon tűnődik el: Bivaly tanár urat hol, mikor, hogyan s mivel kólintsa főbe, s aztán beérje ennyivel, vagy nyúzza meg s a bőrét kitömje sebtiben?! Villog a sok villanydrót, ablak ragyog, tető tündöklik és fölötte rezseg a levegő. UTASSY JÓZSEF
/
