Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1976 / 9. szám - SZEMLE - Pankovits József: Huszár Tibor: A cselekvő ember
jai és egyedei nem tudnák túlhaladni organikus kötöttségüket. S itt nem szabadfoglalkozású értelmiségiekre gondolok, vagy a diplomások ilyen vagy olyan csoportjaira, hanem azokra, akik tehetségüket és műveltségüket olyan erkölcsi magatartással kapcsolják össze, amely túlmutat az adott alakulat társadalmi megkötöttségén és konformizmusán.” A recenzióban elvész a szocialista társadalom új minőségében a vezető osztály és az értelmiség organikus kapcsolata. Holott ennek alapjai a szocialista társadalmi alakulat politikai viszonyaiban adottak, és az organikussá válás a szocialista demokráciatökéletesítésével megoldható. Az értelmiség és a vezető osztály, valamint annak intézményei között olyan kapcsolatra van szükség, amely kizár, megelőz, vagy eloszlat minden törést és konformizmust a vezető osztály és az értelmiség között. Amiről a recenzens értekezik, az Gramscinál így áll: „függetlennek, önállónak, saját jellemvo- másokkal rendelkezőnek stb. képzeli magát”. (A. Gramsci: Filozófiai írások, Kossuth Könyvkiadó, 1970, 274. old.) Gramscinál az is fellelhető, amit Fábián emleget, de ő azt utópiának minősíti. A munkásosztály organikus értelmiségében az autonóm-tudat és a szolgálat-tudat egybeolvadási folyamata lezajlik anélkül, hogy az utóbbi elsorvasztaná az előbbit. Nem lehet másként, mert a munkásosztálynak szüksége van saját autonóm osztálytudatának megfogalmazására, megalkotására és kifejlesztésére: a burzsoáziától való függetlenedés és az ellene való harc végigvitele érdekében. A marxizmus létrejötte volt a kezdet, amikor „kívülről” kellett bevinni a munkásosztály soraiba ennek az osztálynak tulajdonképpeni elméletét, de azóta is tart ez a folyamat. Az értelmiség szociológiai fejlődési folyamatát olyan irányba vitte a tudományos technikai forradalom, amely mélyreható változásokat hozott a termelőerőkben, a termelési viszonyokban, a modern társadalmak valóságában. Az értelmiség száma megnőtt. A munka sokféle, formája a fizikai minőségből a szellemi minőségbe ment át, mégha nem is emelkedett minden esetben értelmiségi színvonalra. A szellemi és a fizikai munkamegosztás további változásokat fog hozni. A munkásosztály és az értelmiség közelebb került egymáshoz, mint bármikor a történelemben. Egymásrautaltságuk és szövetségük a gazdaságban ténykérdés, de a politikában is ismertté vált. Ugyanez a folyamat terjed a — termeléstől látszólag távolabb eső — felépítményi szektorokban is. A mai értelmiség ambícióinak kiélésére és funkcióinak gyakorlására korlátlan lehetőségek állnak rendelkezésre éppen a munkásosztály- lyal, mint a legforradalmibb, a társadalom minden antagonizmusának megszüntetésére törekvő osztállyal vállalt szövetségben. Huszár Tibor könyvének jelentőségét abban látom, hogy ilyen lényeges kérdéseket tárgyal. Ez a könyv azonban tárgyánál fogva is olyan munka, amelyhez adalékokat minden értelmiségi vagy értelmiségi igényű nem értelmiségi szolgáltathat. (Gramsci: „Minden ember filozófus”.) PANKOVITS JÓZSEF 92
