Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1976 / 9. szám - KÖZÖS MEDERBEN - Srágli Katalin: A vogul népköltészet nyelvéről
„Két férfi magas dombot keres, három férfi magas dombot keres . . „Hét ölnyi ágyszénát bátran keres, Hat ölnyi ágyszénát bátran keres .. A „Leszállt a medve az égből” c. versben a pompát, a magasztosát, az erőt fejezi ki a fémek gyakori szerepeltetése. „Ő még oda mendegél, arany-ezüst szent botot ragad, tiszta ezüst szent botot ragad, ezen által alátekint.. .........vasrudu rudas karám .. Érdekes megfigyelni, hogy a pompát a nemesfémek, az arany, az ezüst fejezi ki. A hétköznapi dolgok és az erő kifejezésére viszont a vas alkalmasabb. A színek is ünnepien ragyognak „ .. .vörös selyem szép gazdag föld vörös kendő szép gazdag föld” * „ .. .im hát van sárga fémű föld, ím hát van vörös fényű vidék!” * „ .. .Vörös szép földre eressz alá! Sárga szép földre eressz alá”. A népdal szerzője virtuóz technikával kezeli a színeket. Kiváló érzékkel jön rá arra is, hogy egyszer-egyszer nagyobb hatást érhet el, azonos, visszatérő színcsoportokkal, mintha a színek skáláját vonultatná végig. Az égi vándor előtt a nap színeiben tündököl a föld. A kérésre Tárem Atya . .vasverő öltönybe öltözik ím. .. valamit kovácsol...” Majd tiszta ezüst öblös bölcsőt hozott, arany-ezüst öblös bölcsőt hozott, vasláncra láncolva azt”. Jellemző módon száll le a fiú az égből: „Nagy vas-pengéssel ereszkedik, kis vas-pengéssel ereszkedik”. Mennyire jellemző, hogy a két sor csak a „kis” és a „nagy” szavak miatt nem azonos egészen! A már említett hosszú és rövid idő szerepeltetése is az ilyen típusú bizonytalanságot kifejező elemek közé sorolható. Hasonló példákat bőségesen találhatunk a vogul népköltészetben: Nagy vas csengő zajával leereszkedik, Kis vas csengő zajával leereszkedik.” A „Falufő Híres Nő” című versben is a „rövid” és a „hosszú” a már említett módon fordul elő: „Hosszan evezett, röviden evezett, Réves faluja révébe érkezett” 69
