Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1976 / 9. szám - KÖZÖS MEDERBEN - Srágli Katalin: A vogul népköltészet nyelvéről
neve „gyermektelent” jelent. Az ilyen típusú névadás hátterében az a felfogás áll, mely szerint az ember igyekezett félrevezetni, távoltartani magától az ártó szellemeket. Ezért tehát a fosztóképző, s a név így valójában azt fejezi ki, hogy viselője sok gyereket kíván. Akárhol nyitjuk ki Munkácsi Bernát vogul népköltési gyűjteményét, már az első mondatokban megragadja figyelmünket a korabeli életet, emberi környezetet nagyszerűen jellemző szókincs. A vadászó-gyűjtögető életmódot folytató kis nép — érthető módon — alkotásaiban is gyakran emlegeti a bogyó, fejsze, lomblevél, tűlevél, hal, hús, egyéb szavakat. „Lazachal fölszálló folyó volt vala heringhal fölszálló folyó volt vala. Forrásvidékes folyó forrásvidékét haladom, forrásvidékes folyó forrásvidékét járdalom. Forrásvidékes folyó forrásvidékét amint haladom, miképpen nézdegélek? Sárga málnát termő sárga málnás lápot találtam volt.” Népdalaikat olvasva életmódjukat, szokásaikat is megismerjük, hiszen ezek az alkotások jórészt mindennapi életükkel foglalkoznak. Megtudjuk, hogy verseiket gyakran zenével kísérték, hogy szerettek énekelni, s hangszerüket is nagyrabecsülték. Erről vall az egyik medveének: „Öt húros üreges fájának alsó húrját pengeti: az alsó ég hangjával zeng az ő húrja: felső húrját pengeti: a felső ég hangjával zeng az ő húrja.” Idézetünk azonban más tanulsággal is szolgál: kitűnik belőle, hogy a vogul népköltészetben nem ritka az alIiteráció. Bár a fordítás ezt nem adja vissza, de ha az eredeti szöveget tanulmányozzuk, könnyen észrevehetjük a betűrímeket: „ .. .numi törem turel tana sujti” „tina ti, tana ti” (ára ez, díja ez) „vaikin vitep tépin As-tale” (fehér vizű táplálékos Obfő) Ez utóbbi sorok azt is bizonyítják, hogy a közösség, amely a népdalt létrehozta, egyúttal környezetét is versbe foglalta: „Fekete vizű táplálékos Szoszva forrásánál, fényes vizű szentséges tavad fenekén fekete fájú szentséges liget közepén, — Tavi-hattyú, Obi-hattyú fehérségű fejedelem Fönséges-Ég atyád oda igézett téged.” 67
