Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1976 / 9. szám - VALÓ VILÁG - Ember Mária - Hegedűs B. András: Olvasó gyerekek - tizennégy év után

olyan könyveim sem jutott eszükbe, amelyet kedvenc könyvüknek nevezhettek volna. Ezekről a gyerekekről minden bizonnyal állíthatjuk tehát, hogy nincs kapcsolatuk a könyvvel, számukra az olvasás nem életszükséglet.

Pozitív tény, hogy ezeknek a könyv iránt közömbös gyerekeknek az aránya mindkét vizsgálatban alacsony, sőt, némileg csökkenő tendenciát mutat: az 1961-es felmérés adatai szerint nem olvasott 399-ből 22 tanuló, 1974-ben pedig 265-ből 8 gyerek.

Némi rosszabbodást mutat — ha ezekből a számokból egyáltalán szabad következtetést levonni — az évfolyamonként-életkoronként leolvasható arány. Míg az 1961-es vizsgálat idején a Vili. osztályban elfogytak a nem-olvasók, addig az 1974-es vizsgálat időszakában az V. osztályosok közül még mindenki olvasott ilyen-olyan fokon, ellenben találkoztunk nem-olvasókkal a Vili. osztályokban.

Mindenesetre, ha íróasztal mellett, üres papírlap előtt, munkahipotézisként próbálnánk magunk elé képzelni azokat a gyerekeket, akik a könyv iránt nagyjából-egészéből közömbösek, lelki szemeink előtt megjelenne egy bukott vagy bukásra álló, legjobb esetben elégséges rendű tanuló, inkább fiú, mint lány, valószínűleg napközis, és háttérként ott állna egy alacsony életszínvonalú, alacsony műveltségi szintű család, rossz lakáskörülmények között. A vizsgálat nem egy ilyen ismérvekkel-tuiajdonságokkal rendelkező gyereket talált azok között, akiknek sem kedvenc könyvük nincs, sem a felmérés időszakában nem olvastak éppen. Nézzük hát elsőnek ezt az előre elképzelt „papírforma-szerinti“ csoportot:

Az 1961-es vizsgálat az V. osztályokban 9 nem-olvasó közül 4 ilyen gyereket mutatott ki, két fiút és két lányt.

Az egyikfiú elégtelen tanuló, apja üzemi asztalos, anyja vállalati szakácsnő. Egy szoba komfort nélküli lakásban élnek — mint a gyerek írta: — „3-man“. A fiú napközis, szenvedélye a „fudbal”. Arra a kérdésre, mi szeretnél lenni, így felelt: gépkocsivezető.

A másik fiú az osztálynapló tanúsága szerint rendszeres hiányzásai miatt osztályoz- hatatlan. Apja-anyja raktári segédmunkás. Két szoba komfortos lakásban élnek heten. A gyerek nem napközis. A felmérés napját megelőző nap délutáni — iskola utáni — programját így írta le: „I—4-ig voltam moziba, 5—8-ig futtbaloztam”. Ugyancsak gépkocsivezető akar lenni.

Az egyik kislány elégséges tanuló, apja portás („elvállt”,) anyja segédmunkás. A gyerek három szoba komfortos lakásban él hetedmagával. Napközis* és nemcsak a könyv iránt közömbös, kedvenc játéka sincs. Pályacélja alighanem irreális: óvónő szeretne lenni.

A másik kislány is elégséges tanuló. Apja vasöntő, anyja segédmunkás, egy szoba komfort nélküli lakásban laknak öten. A gyerek napközis, kedvenc játéka a „varás” és az „ugrálás”; válasza arra a kérdésre, hogy mi akar lenni: „nemtudom”.

Az 1961-es VI. osztályokban egy fiú és egy lány akadt a 7 nem-olvasó gyerek között, aki nagyjából megfelelt előzetes elképzeléseinknek:

A fiú elégtelen tanuló, apja elvált, s olyannyira kivált a családból, hogy a gyerek azt írta a megfelelő rubrikába: „nincs”; az anya betanított munkás, „2-tő” szoba komfortos lakásban laknak négyen. A fiú nem napközis, legkedvesebb időtöltése „a horgászás és fudballozni”. Pályacélja: „ató és motor szerelő”.

A kislány ugyancsak elégtelen tanuló, apja gyári víz- és gázszerelő, anyja segédmunkás, egy szoba komfort nélküli lakásban élnek hármasban. A kislány napközis, kedvenc játéka a sakk és a kártya. „Aszisztens nő” szeretne lenni.

A VII. osztályban 6 nem-olvasó közül egy lány tartozott ebbe a csoportba; ez a lány elégséges tanuló, apja művezető, anyja segédmunkás, két- és félszoba komfortos lakást laknak négyen. A gyerek nem napközis, kedvenc játéka-időtöltése nincs, „drogériában kiszolgálónak” szeretne elmenni.

48