Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1976 / 9. szám - Varga Csaba: Az utolsó nap (elbeszélés)

cukorrózsákkal megtűzdelt tortákat és maga mögött erősen bevágta a rácsos ajtót, elkeseredve dühöngött, hogy megint kifutói munkára fogták be. A nyári utcán egymás után négy felvirágzott taxi állt meg, az elsőből szálltak ki a reszkető örömszülők, az idősebbik Katona hátra szaladt a másik kocsihoz, hogy a fehér kosztümös menyasz- szonyt kisegítse, az ámuló testvérek és rokonok már félkaréjban topogtak.

Az öreg Teréz néni megtörölte a szemét, Deák úr a bárpultnál leöblítette a kezét, majd Emmával és Lacival együtt indult a fiatal pár elé. A kitárt ajtóban találkoztak, Deák úr kezet csókolt az ifjú asszonynak, az idősebbik Katona elegánsan bólintott, Deák úr közben tüzetesen végigmérte a fiatal arát és arra gondolt, hogy kicsi, fony- nyadt melle lehet, Laci pedig azon töprengett, hogy az ifjú pár vajon mikor aludt először együtt, mindjárt a megismerkedés után vagy csak tegnap éjjel, amikor már nem kételkedtek a házasság megkötésében. A levest gyorsan feltálalták, a folyosón Emma száguldozott, Laci még a konyhában sürgölődött, a porcellán tálakat díszítette paradicsom gerezdekkel, Deák urat az idősebbik Katona hívatta és amint az előtérben várakozók között elhaladt, a fekete ruhás férfiak arról csevegtek, hogy az elvált asszony csábította el a nála fiatalabb fiút és hónapokon keresztül beszélte rá a házasságra. A cigarettázó vendégek cinkosan mosolyogtak, össze-összekacsintotak.

Deák úr azon a lázálmos éjszakán egyszer elfogadta a halált, a rózsaszín párnába mélyen belefúrta a fejét, forró hullámok szántották fel kinyújtott testét, talán nem is volt eszméleténél, látta magát a hosszú, fekete koporsóban feküdni és nem sírt, nem üvöltött, nem lázadt fel, csak dúdolt, csak énekelte, hogy szép az élet, oly nagyon szép. Mindent szépnek látott. Bár mindegy volt, hogy mit mond, mert csak arra figyelt, hogy az ének felemeli, megtisztítja, megmosdatja. Csodálatosan boldog volt és dúdolta, hogy szép az élet, oly nagyon szép, még annál is szebb, amit csak egyszer érzett, de azóta sem felejti, egy éjszakai mulatás után, mert nagyon sok éjszakát végigmulatott, valamikor a bordó korszak közepén, kicsit becsípve beszélgetett a szomszédjával, egy csúnyácska asszonnyal, akit nem akart meghódítani, aki nem gerjesztette fel a férfiasságát, de a világról elfedkezve beszélgettek és egyszer csak együtt elmentek, majd egy lakásban ölelgették egymást. Az asszonynak kicsi, fonnyadt melle volt, mégis szépnek és vonzónak látta, később már a beszélgetésről is elfelejtkezve egymásra borultak és Deák úr soha nem érzett örömet kapott, úgy ordított és kiabált, hogy a boldogság teljesen átjárta, az élvezet az utolsó porcikájáig megrázta, ennyi szeretetet és örömet soha nem adtak neki, mert lehet, hogy ezer nő volt az életében, mert lehet, hogy sokkal kevesebb, de ez teljesen mindegy, mert megismételhetetlenül boldog csak egyszer lehetett. És ezért már érdemes volt a halált is elfogadni!

Az andalító zene elhallgatott, amikor a megrakott tálakkal beléptek, az idősebbik Katona hangosan tapsolt, Deák úr az ifjú pár elé tette a legszebb tálat, melynek közepén, két vörösre sült csirkecomb ölelkezett, az uborkaszeletek hátán paradicsomlovasok ültek. Laci már a kenyeres kosarakat vitte körbe, Emma a leghátsó asztal fölé hajolt, tálalt, rövid köpenye alól kivillant rozsdabarna combja, a vendégek elnémultak és kinyílt szájjal bámulták a tálakat, bugyborékoló nyálcseppek bújtak ki a fogak között. Deák úr előbb az italospultnak dőlt, később fáradtan intett Lacinak, hogy lemegy az irodába. Elnyúlt a széken, szemét lecsukta, kifújta magát, majd rákönyökölt a számlákra, maga alá húzta a lábát és arra gondolt, hogy a zártkörű esküvő a legjobbkor van, mert egy fillérje sincs és két napon belül kénytelen befizetni a leltárhiányt. A mai haszon sokat segíthet rajta. Deák úr nagyon jól tudta, hogy az átlagnál sokkal jobban keres, de azt nem értette, hogy miért nincs elég pénze, hiszen az átlagos keresetű embereknek a fizetésből majdnem mindenre futja, neki viszont a több pénz mellett is gyakran egészen üres a zsebe, ráadásul napi nyolc óra helyett tíz vagy tizenkét órát dolgozik. Megint elhatározta, hogy csinál magának egy házi elszámolást, hogy lássa mire

20