Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1976 / 7-8. szám - MŰVÉSZET - Orosz László: A Bánk bán - Illyés Gyula „átigazításában”

szélese fiai születéséről), kisebb szöveg-átcsoportosításokról, a II. szakasz 1. jelenetének mozgalmasabbá tételéről (az egyik békételen késve érkezik a gyűlésre), Pontio di Cruce levelének a IV. szakasz elején való, fontos információt közlő felolvasásáról, a IV. szakasz végső tömegjelenetének áttekinthetőbbé tételéről, arról pl., hogy Peturt már itt, a színen megöli Solom, nem is beszéltem. Eltörpül mindez a változtatás az V. szakasz szinte teljes újraírása mellett.

Az V. szakasz terjedelme nem egészen kétharmadára csökkent, s Katona 450 sorából mindössze 120 maradt változatlanul. Elhagyta az átdolgozás az 1. jelenetet, nem lépteti színre Mikhált és Simont; nincs felravatalozva a királyné, csak a szakasz közepe tájt hozzák be a holttestét; Tiborc Melinda halálának csak a hírét, s a kis Somát hozza (nem derül ki, hogyan került hozzá, hiszen a IV. szakaszban Bánk a börtönbe induló Mikhálra bízta). Mindettől még egy szorosabb, gazdaságosabb felépítésű V.szakasz is születhetett volna, de az események tömörítése lényeges mozzanatok elhanyagolásával, a szakasz ívének megtörésével járt együtt.

Katona Bánk összeomlását három lépcsőfokban mutatja be; Petur megátkozza az „alattomos” gyilkost; Myska bán — Biberach esküje alapján — ártatlannak mondja a királynét Melinda elcsábításában; Tiborc az Ottó embereitől meggyilkolt Melinda holttestét hozza. A három mozzanat nem azonos értékű, döntő csupán az utolsó, de az első is megrendíti Bánkot, a második meg — rádöbbentve, hogy tette igazságának tudatával egyedül maradt — belefojtja a szót. Petur átka az átdolgozásban nem hangzik el; Myska bán híradása meg súlytalan; nemcsak Bánk, a király, az udvar sem nagyon hihet neki, hiszen nem sokkal előbb ő bizonygatta azt is, hogy Ottó ölte meg a királynét. Bánk töretlenül érvel tovább tettének igazsága mellett, legfeljebb annyit módosítva, hogy eddig kerítőként, ezután főként az ország megrontójaként vádolja Gertrud ist. Van ebben logika: a királyné mindenképpen bűnös, ha nem Melinda, az ország ellen feltétlenül vétkezett; de nagyon ügyészesnek tűnik Bánk viselkedése, amikor az egyik vádpont meggyengülvén, a másikra összpontosít. Melinda haláláról a király egy odavetett félmondatából értesül Bánk (Tiborc még előtte érkezett ennek a hírével); ebben a helyzetben nem is kerülhet sor arra a felesége holttestére boruló megrázó fájdalomkitörésre, amelyet Katona szövege tartalmaz: ,,Oh, hogy néked is csak egy / volt életed, te is hogy sebhető / valál! Hol a könny, amely ennyi kárt / fel tudna olvasztani? Szaggassatok / homloktokon sebeket s vért sírjatok; / letépetett az istennek remekje.” Illyés ezt helyettesítő mondatai tudatosan fogják vissza a fájdalom ékesszólását, s lélektanilag bizonyára hitelesebben találnak a helyzethez: ,,De őt, őt, nem, Melindát? / Őt mégsem? Azt akarod mondani, / hogy őt igen ... vagyis... hogy neki is csak / egy élete volt?! Oh, hogy sebhető / volt ő is! Hol a könny, mely ennyi kárt s kínt / fel tudna valaha olvasztani?!” Katona maga írta Kisfaludy Ilkájáról készített bírálatában: ,,a nagy fájdalom néma.” Az efféle megállapítások azonban a művészi gyakorlatban rendszerint ambivalens érvényűek: a nagy fájdalom néma vagy ékesszóló, csak éppen a pszichológiai hitelesség köznapi szintjén nem érzékeltethető.

Nemcsak Bánk tragikumának kibontakozásához, a királyban zajló dráma megoldásához sem nyújt elegendő játékteret az átdolgozott V. szakasz. A királyné ártatlanságának híre Katona drámájában fordulópont a király számára is. Addig minden mozzanat— Pontio di Cruce levele; Simon vallomása arról, hogy a királyné titokban pénzt helyezett el egy budai polgárnál, s azt most Ottó elrabolta; Gertrudis méltatlan bánásmódja Mikhállal; Bánk vádjai; a királyné embereinek kegyetlenkedése Peturral és háznépével —a meggyilkolt királyné ellen szólt,s meggyalázta a férjet, a királytis. Legalább egy ponton — Melinda esetében — engednie kellett a királyt fojtogató gyűrűnek, hogy megint király lehessen, hogy királyi tekintélyének sérelme nélkül ismerhesse el: „Előbb, mintsem magyar hazánk — / előbb esett el méltán a királyné!” Ennek a szövegben s az

81