Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1976 / 1. szám - VALÓ VILÁG - Kósa László: A hazai nemzetiségi politika újabb szakasza
mellől még az idegennyelvű összefoglalás is hiányzott. Kívánatos volna az arány megfordulása. Az érdeklődés méreteit mutatják a szövetségeken belül megalakult néprajzi és honismereti bizottságok, a tájházak megnyitása, sőt országos nemzetiségi profilú múzeumok szervezése (Tata, Mohács, Békéscsaba), végül a Magyar Néprajzi Társaság nemzetiségi szakosztályának létrejötte. Mivel ezekkel a néprajzi munka intézmény- hálózata viszonylag teljesnek mondható, a jövőben értékes eredményekkel számolhatunk. Az idő — akár a magyar falvak esetében — sürget. Az urbanizáció, a település- hálózat átalakulása a zárkózottabb nemzetiségi községeket is rohamosan átformálja. A teljességért szólnunk kell a könyvtárügyről is, amely hosszú ideig nemzetiségeink művelődésének egyik leggyengébb pontja volt. Fejlődését akadályozta a nagyarányú anyanyelvi analfabétizmus, a könyvbehozatal esetlegessége és az olvasás hagyományának szinte teljes hiánya. Az utóbbi esztendőkben báziskönyvtárak kijelölésével, friss olvasmányok rendszeresebb beszerzésével próbáltak a helyzeten változtatni. Közben a nemzetiségi iskolákban felnőtt egy új olvasó réteg is. Nemcsak ez az egy tényező jelzi, hogy az oktatásügy mennyire fontos területe a nemzetiségi művelődésnek. Az iskola- hálózat az utolsó 10—12 esztendőben statikusnak mondható. Korábban osztályok szűntek meg, utóbb viszont növekedett a nyelvoktató osztályokba járók és az óvodások száma. A színvonal emelése és a pedagógusok helyhezkötése érdekében bevezették a nemzetiségi oktatók 10%-os fizetéskiegészítő pótlékát, és megszervezték a nemzetiségi szakfelügyeletet is. Nem gyakran, de elhangzanak olyan vélemények, amelyek fölöslegesnek tartják a nemzetiségi kérdéssel való ismételt foglalkozást. Megoldottuk, s ha akadnak még problémák, azok majd maguktól rendeződnek, nem igénylik a megkülönböztetettfigyelmet. Ez az álláspont nem számol az 1949—1955 közötti esztendők tapasztalataival. Szocialista nemzetiségi politikánk egyetlen kritikus szakaszában érvényesült hasonló, a problémák jelentkezéséről tudomást nem vevő gyakorlat. „Elutasítjuk a nemzetiségi kérdés iránti közömbösséget is, mert az végső soron a szocializmus iránti közömbösség megnyilvánulása” — mondja a szocialista hazafiságról és a proletár internacionalizmus időszerű kérdéseiről szóló állásfoglalás. A lenini elvek meghazudtolása volna, ha a párt nem tűzné ismételten napirendre a nemzetiségek ügyét, hanem egyszer s mindenkorra megoldottnak tekintené. Amíg nemzetiségek lesznek, mindig adódnak körülöttük újabb gondok, fölmerülnek megválaszolandó kérdések. Az eredmények és intézkedések sorozata éppen ezek ismeretéről tanúskodik, és határozottan előremutat, a folytonos politikai törődést tanúsítja. Az a nemzetiségpolitikai modell, amit a Kultúrpolitikai Munkaközösség állásfoglalása fölvázol, nemcsak olyan kisebb tennivalókra fedezet, amelyekből fentebb fölsoroltunk néhányat, hanem folyamatosan újabb eredményeket ígér. A nemzetiségi kérdés általános elvi vonatkozásainak tudományos vizsgálata ma épp olyan széttagoltan folyik hazánkban, mint történetük, kultúrájuk, jelenlegi helyzetük tudományos kutatása. Egyetemeken, főiskolákon, akadémiai intézetekben dolgoznak a témakör szakemberei, többnyire azonban egyéni elképzelések alapján, egymástól munkahelyi kötöttségek miatt elszigetelve. S vannak „magántudósok” is. Olyan jól képzett értelmiségiek, akik munkahelyi lehetőségek híján önszorgalmúlag művelik a kérdéskör egy-egy részletét. Elszórtan jelentkező publikációik jelzik, milyen jó szakemberek. Nem kétséges, hogy az erők egyesítése eredményesebb munkát hozna. Számos külföldi példa ösztönöz erre. Akár a Szovjetunió nemzetiségi egyetemein folyó kutatómunkára, akár a Német Demokratikus Köztársaság szorb intézetére, vagy a külföldi szlovákokkal foglalkozó pozsonyi, az újvidéki hungarológiai, a pristinai albano- lógiai, a ljubjanai nemzetiségi intézetre gondolunk. Nyugat-Európában pedig számos különböző célú és arcélű nemzetiségi intézmény működik. Ha létrejönne egy olyan 57
