Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1976 / 1. szám - VALÓ VILÁG - Kósa László: A hazai nemzetiségi politika újabb szakasza
hazai intézmény vagy központ, amely önállóan vállalná az idevonatkozó összes témák gondozását, de legalább összefogná a széttagolt kutatásokat, jóval többről adhatnánk számot. Várható lenne, hogy teljesebb és igazán korszerű ismereteink legyenek nemzetiségeinkről, hogy Magyarországon is föllendüljön a ,.kisebbségtudomány” érdeklődésének világszerte középpontjában álló nemzetiségi nyelvszociológia művelése és a jogi kérdések tanulmányozása. A magyarországi jogalkotás szempontunkból figyelemre méltó változtatást tett az 1972-ben elfogadott alkotmány nemzetiségekre vonatkozó paragrafusán. 1949-es alkotmányunk kimondta a nemzetiségek teljes egyenjogúságát, valamint az anyanyelvi oktatás és művelődés lehetőségének biztosítását (48. §). Az 1972. évi módosítás a 61. §-ban már egyértelműbben fogalmaz, néma lehetőséget, hanem magát az anyanyelvi oktatást és a saját kultúra ápolását biztosítja. Az alkotmány általános paragrafusai a törvényhozás gyakorlatában gyümölcsöztek. 1949 óta jó néhány olyan,a nemzetiségeket érintő törvény és rendelkezés született, amely végső soron az alkotmányos biztosítéknak köszönheti létét. Vajon nem lehetne ezeket a jogszabályokat összegyűjteni, sőt rendszerezni és összegezni, egy önálló nemzetiségi törvénybe foglalni? Nemrég emlékeztünk az 1849. évi kezdetre, amely elsőként egyedülálló az európai joggyakorlatban. Sajnos, ami utána következett — a Tanácsköztársaság történelmi fontosságú, de talán nem elégszer hangsúlyozott intézkedésein kívül — nem mindig fölmutatni való. Tudvalevő, hogy a Magyar Kommunista Párt már az 1944 novemberében Szegeden közzétett programnyilatkozatban elhatárolta magát az addigi nacionalista nemzetiségi politikától, és meghirdette a teljes jogegyenlőség elvét. Voltaképpen ez a deklaráció vált néhány év múlva az új alkotmány idézett paragrafusainak alapjává. Gyakorlati jelentőségén túl és azon felül, hogy egy önálló törvény nemzetiségi politikánk belföldi és külföldi elismerését és tekintélyét további növelné, szimbolikus cselekedet is lenne a múlt negatívumaival szemben. A kiegyensúlyozott magyarországi nemzetiségi politika kizárja a túlzásokat. Vannak azonban olyan területek amelyeken a nemzeti kisebbségek helyett a többség nem cselekedhet, nem erőltetheti rájuk még jószándékú akaratát sem. Alapvető emberi jog, hogy ki-ki önként válassza meg, hová tartozik, milyen nyelven fejezi ki magát a legszívesebben. Azonban az nem közömbös, hogy milyen légkörben teszi, érvényesül-e az önkéntesség elve. Ez már elsősorban a többségen múlik. Lenint gyakran idézik a szocialista nemzetiségi politika kapcsán. S bár a gyakori hivatkozás óhatatlanul a megszokás, a belső igazságok elhalványodásának veszélyét hordozza magában, de az általa megfogalmazott elvi következetesség sosem homályosulhat el. Az internacionalizmus legbensőbb igénye parancsolja számunkra ezt a szellemet. Ez is hozzájárulás a szocializmus nagy kérdéseinek tisztázásához. A KODÁLY INTÉZET A FERENCESEK TEMPLOMÁVAL
