Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1976 / 7-8. szám - MŰVÉSZET - Székelyhídi Ágoston: Jelek és tartalmak (Metszet Dohnál Tiborról)
a helyzet, az állapot sokban általánosított elemeiből teremtette meg festményeinek jeleit. A festő töretlenebb és nehezebb úton járt, mint a grafikus. Már csak azért is, mert a folklór nem, vagy alig alkalmazta a festett emberábrázolást. Dohnál itt ugyanarra vállalkozott, mint az a modern zenész, aki a folklórból merítve nagy kompozíciót hozott létre. Bárhogy: az eredmények java nem méltatlan a föladathoz. Többek között a születés, az elmúlás, az ünneplés, a munka, a természethez tartozás, a hazatérés nagy helyzeteit és lelki állapotait egyértelműen és hol drámai, hol patetikus, hol elégikus kifejező- erővel testesítik meg ezek az egyszerű, tömör, súlyos formák. Érthető, hogy ezúttal igen sok múlik éppen az egyszerűségen. Vajon sikerül-e megállania azon a határon, ahol a fölöslegesség hiánya átbillenhet a tartalmak hiányába? Dohnál láthatóan tudatosan küzdött meg ezzel. Formáinak, foltjainak puritánságát bár nem oldotta föl, mind teljesebben tette élővé, anyagivá a színekkel. Barnái, szürkéi, feketéi, fehérei, vörösei, kékjei komoly, emelkedett és feszült hangulatot árasztanak. Hogy annál gazdagabb összhang bontakozhasson ki ezekben a többes számban beszélő festményekben. Lényegbe vágó törekvés és eredmény, hogy a jellé tömörített alakok, arcok, motívumok helyhez kötöttségüket is fokozatosan szétfeszítik. Ami paraszti, alföldi vagy dunántúli, föloldódva belesimul abba, ami emberi és történelmi bennük. 4 Ez a pálya magában hordja sorsát. Mivel egyetlen irányt követ, épp annyi hívet vonz, mint amennyi ellenfelet szerez. „Divatra kacsingató üres ismétlés”. „A legjobb talajba gyökerező, keményen kiküzdött korszerűség”. így porolnék egymással a vélemények szélső pontjai. Magam azokkal tartok, akik szerint „az eredmények csak annál nagyobbnak mutatják a lehetőségeket”. így igaz. Dohnál olyan eszményt, tartalmat, anyagot és módszert választott, amely túl az érvényes és korszerű megfogalmazáson, túl az eredetiségen az ösz- szegezésre is alkalmas. Nem egyedül, még kevésbé kizárólagosan. Egy a járható, szélesíthető, folytatható utak közül. Értékét emeli, hogy a közösségi elvet a művészet szemléletében, módszerében, stílusában valósítja meg. Szememben igazán ez bizonyítja Dohnál mesterségbeli készültségét is. Mert hogy pompásan rajzol, tökéletesen kezeli a metszőkést, hibátlanul hordja föl a festéket, gondosan vigyáz a technikai megoldásra? Nos: van miből. Főleg persze: van miért. SZÉKELYHÍDI ÁGOSTON 75
