Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1976 / 7-8. szám - MŰVÉSZET - Pintér Lajos: Dormán László szociofotóihoz

DORMÁN LÁSZLÓ SZOCIOFOTÓIHOZ

Tudok két jugoszláviai magyar alkotóról, ki hite és lelkesedése szerint egymagában folyóiratokat írna, fényképezne telisteli. Domonkos István költő az egyik. Költő, aki a vibráló távolba-látások idején, a világkörüli és világon kívüli utazások évadjában másféle módot gondol az íráshoz. A Képes Ifjúságban hétről hétre jelennek rövid kis följegyzései: az itt és most-ról. A mindenkor tenyésző hír-szenzációk, nagybetűs-ostobaságok mellett a köznapok kis történetei, a létezés árnyjátékai. Főhősök itt a mindenhonnan kifelejtettek, kik nélkülözői a megváltó csodának. Dormán László pedig évek óta fényképeket küld: magazin-színesség helyébe dokumentumokat kicserepesedett földutakról, kicserepesedett öregasszony-arcokról, régvolt időt őriző rom-házfalakról, dolgozó emberekről. Aranyérem-mutogató hollywood-sztár mellé fényképet az öregemberről, kinek tudatát talán háborúk emléke fészkeli, arcára tolul a borosta; mint másik képen földútra tolul a gyom. A porlepte torkot lemossa majd a rossz vagy a jó bor. Az első üveg, a második, a következő; sorrendben: ahogy a rontások is egymásra következnek. S két koccintás, két emlék között előkerülnek halomnyi könyvek: nézze, ezeket is böngészem ám én. Ekkor villan a gép, a tartós pillanat készül.

A század elején, gazdasági válságok időszakában útnak indultak innen, e tanyavilágból a népek. Az újvilágba mentek, s a kánaán-reményű Brazíliába. De mikor a volt falu határán túlra, az első parlagon hagyott földhöz elértek, már nem mozdult tovább: gyökeret eresztett a lábuk. Bácskában egy település neve eképp lett Brazília. A „Brazíliába” vezető útról is beszélnek Dormán László fotói. A fotónyelv összetett mondata ez, szavai: emberarcok, rögök, a szántás csataterére zuhanó csutkaszárvitézek, vadvizek, a belső beszéd — félelem, öröm — tájra vetített kellékei. Domonkos István mesélted egyik hősével: ,,Afiam megtanult fényképezni. Kizárólag virágokat fényképez. Aztán megnagyítja őket. Engem is lefényképezett. Gyönyörű felvétel. Húsz évvel fiata- labbnak látszom rajta. Színes kép. A fiam nem is csinál fekete-fehér képeket. Szóval nincs baj a fiammal.” Ez a fiú biztosan nem Dormán László. Mert ő csak fekete-fehér képeket készít, s dulakodó virágok nélkül. Igaz, az egyik képén tulipán van: ház homlokán a díszítésen. De vasból az is: vastulipánt. Mellette rontások, babonaságok ellen a varázslat: stilizált napkorong, deszkából faragott lófej! így folytathatnánk: mindegyik képnek története van és történelme.

PINTÉR LAJOS