Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1976 / 7-8. szám - MŰHELY - Páskándi Géza: Modernség és hagyomány (V.)

vezet minden helységbeli, országbeli egysége, és minden akciója ott van, még a lehetőségei is. Mert a képviselet (reprezentáció), a szinekdokhé, az átszámítás, a behelyettesítés stb. mind-mind szinonimái egy tudattörvénynek. Az elvont gondolkodásunk alapján állónak. A szinekdokhénak a metafora előzetes stádiuma, mint a békának az ebihal. A metaforában tapadás látszik. Konkrét és elvont a metaforában szétválasztha- tatlan, noha a „varratot” látni véljük. Csakhogy a metafora animizmust sugall, amelyben minden dolog emberi, éppolyan „lelkes” vagy „személyes”, mint maga az emberi lény. (Persze: a metafora is mint konvenció-rendszer, mint hagyomány szintén képviseleti.) A szinekdokhéban különválik valami: egy előzetes elv, „auftakt”-szerű (az ti., hogy a rész egészt képviselhet), és maga a képviselő (ami konkrétan képvisel). Egyszerűsítve: ha a metaforisztikum szerint így lehetne megfogalmazni egy mondatot: ,,A kő egy ember”, ugyanezt — kifejtve — szinekdokhésan: „Az ember minden kő helyett állhat, minden követ képviselhet”. A metaforában az egység, azonosság van, a szinekdokhéban a másság, különbözőség, de a képviselhető másság. A szinekdokhéban a képviselet elve mián megszűnik az egységes egész — csak a rész marad, amely viszont az egész helyett áll, állhat. Ezt azonban elfogadjuk, mert van rá konvencionális alap, mert különben is tudjuk, hogy szubsztanciálisan minden rész az egésznek felel meg (pl. anyagnak).

Hogy a szinekdokhés jelleg körvonalazottabb kialakulása a tudatban — történelmi idő szerint — mikor mehet végbe, ezt nyilván „pontosan” senki nem tudhatja. Egy bizonyos: az ősi időkben, a munka és harci szervezettség primitívebb formáival párhuzamosan, a fogalmibb nyelv felé vezető úton — a reprezentáció naiv formái is ott vannak.

Eleddig a szinekdokhés jelleg kapcsán mindig az egész résszel való helyettesítéséről beszéltünk, mintha az nem szintén szinekdokhé lenne, hogy a részt az egésszel nevezzük meg. Ez azért történt, mert problémafelvetésünk szempontjából ez a lényegen mit sem változtat, hiszen először is: ez is a dolgok felcserélhetőségét fejezi ki. E felcserélhetőségi jelleggel szinoním a pótlék-jelleg is, a behelyettesítő jelleg, melynek a gondolkodásban konszakrált alakzatai is vannak, pl. a hipotézis (feltevés). Nem nehéz belátni, hogy ezek mind a reprezentációs alakzatok; e felcserélhetőségben nyilván ott lappang az analógiás szemlélet, hiszen általában hasonlót hasonlóval helyettesítünk vagy cserélünk, váltunk, vagy két általában ellenkező előjelű értéket, amely azonban speciálisan — helyzeti értékként — azonos értékké válik a két cserélő fél számára: X b-értéket kapja Y-tól, mely X számára most értékesebb valami szükséglet stb. folytán, mint az az a-érték, melyet helyette ad Y-nak, kinek viszont ez az utóbbi értékesebb: a két érték épp azáltal válik azonos, tehát cserélhető értékké, hogy az X tulajdonában levő a-érték Y számára értékesebb, míg az Y tulajdonában levő b-érték az X számára: a fordított érték-fokozottság adja az azonosságot, az érték-kiegyenlítődést, mely itt a csere alapja lehet. A felcserélhetőség alapján ugyancsak az is ott lappang, hogy a dolgok rokoniak, lényegében egyenrangúak, szubsztanciálisan azonosak; a felcserélhetőségben — mint elvben s gyakorlatban — az is ott rejlik, hogy tehetetlenek vagyunk: nem tudunk nem cserélni. Másodszor: a szinekdokhés jellegből adódóan hiába tesszük akár az egészet a rész helyébe: ez az egész a feláldozó vagy cserélő szubjektumban úgyis a rész szerepét tölti be (ti. valami nagyobb cél része, valami nagyobbat, számára fontosabbat kap általa), különben a közönséges csere, vagy az áldozat stb. nem lenne lehetséges. Lírai alakzatként írhatjuk a konkrétabb „szarvas” helyett, hogy „fut a vad”, vagyis egy szélesebb fogalmi körű szóval jelölhetjük azt, ami ebbe részként tartozó: ennek itt most elsősorban nem az a jelentősége, hogy az egyest az általánossal felcseréltem, hanem az, hogy érték-növelést hajtottam végre, megemeltem az egyes értékét azzal, hogy valami általánosabb kategóriába való tartozását

56