Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1976 / 7-8. szám - MŰHELY - Páskándi Géza: Modernség és hagyomány (V.)

törzsi tisztségre lépett, nyilván a fiú értékesebbé válhatott. Itt lényegében ugyanaz történt, mintamikor ma erősödik egy pénz vásárlóereje. Az említett kereszt-arányú- ság azt is mutatja, hogy a „másik foglya” kell nekem, ám azt is, hogy az a fogoly valamiként hozzám tartozandó: ebben van benne a „másikban a rokoni” dialektikája is. Nem egyszerűen a „másikéra”, a „máséra” vágyom, hanem a másikban arra, ami rám hasonlít, az enyém. Ez igen fontos modernség és hagyomány viszonylatában is, hiszen mindig az az új, az a más vonzhat igazán, amelyikben van valami hasonló, saját hagyományaimhoz hasonlítható. Közismert, hogy a kereszténység — túl a hitszerűségen s a társadalmi okokon — azért is kaphatott helyet a „pogány tudatban”, mert a keresztény legendák és a bibliai parabolák hasonlatosak az antik mítoszokhoz. Szümpatetikus struktúrának fogták föl; a tudat ilyenkor nem vészcsengőz, mintha valami egészen más, megfejthetetlenül idegen jönne. A tudatom ilyenkor az eszmét, mellyel kapcsolatba került, befogadja, mert nem antonimának, hanem szinonimának érzi. A pénz is ilyen értelemben az értékek egyeztetése, mint amikor az óráinkat beállítjuk: a pénzben minden érdek egyeztetve és kielégítve van. A gazdaságban a pénz olyan, mintha a gyógyszeriparban lenne egy csodagyógyszer, amely minden betegséget gyógyít. A pénz puszta léte ab ovo absztrakciókra neveli a gyermeket, reprezentációra a felnőttet.

A pénz által a felnőtt fölértékelheti önmagát a világ szemében: ha pénze van, inkog- nitót szerezhet vagy félig felfedett, sejtelmes inkognitót: többnek hihetik annál, ami. A pénz maga a lehetőség szimbólumává lesz, már egyszerűen attól, hogy a pénz birtokosa elgondolja: ezért az összegért ennyi ruhát, ennyi élelmet, ennyi egyebet vásárolhat. Szabadság-érzetet ad: ő dönt, melyiket vásárolja meg. A szabad mozgás lehetőségét is jelenti: a helyváltoztatást.

A csere folyamán — látható — mintegy technikai mozzanatként jelen van az átszámítás. Ez az átszámítás nagy emberi találmány. Vele olyan modus vivendi-t talált az emberiség, mely feltétlenül szükséges a szinekdokhés jelleghez. A szinekdok- hés jelleget az átszámítás teszi elfogadhatóvá. Ez az átszámítás történhet objektívról szubjektívre vagy fordítva, de végső soron az abszolútba vetítve: az átszámítás mindig az emberi szubjektivitás javára történik. Valami etikait átszámítunk nem-etikaira, pl. egy becsületen esett sérelmet pénzre (a régi jogban is, a pénzgazdálkodás kezdeteinél: a kártérítési formák, fájdalomdíj, jóvátétel stb.). Vagy valami nem-etikait etikaira, pl. rendkívüli időkben: mondjuk vízhiány van, s ilyenkor azt, aki kétszer áll sorba vízért kiközösítik, esetleg: ad hoc törvény szigorúan bünteti stb. A vízhez való egyébként normális — itt etikai konzekvenciával nem járó — viszonyt a helyzet rendkívüli és etikai konzekvenciákkal járó viszonyra változtatta, s így e tettet átszámítottam ennyi és ennyi büntetésre stb. Az átszámítás mindig a közösségi (vagy egyéni) szubjektivitást, érdeket tükrözi. Erre azonban szükség van, mert a vízhez való normális viszony (ti., hogy bármikor — bármennyit ihatunk) felborult, s így az egyén azelőtti vízhez való — társadalmilag közömbös — viszonya most társadalmilag nem-közömbös, etikailag mérhető viszonnyá változott. A vétséget vagy bűnt a rész (egyén) követi el, de az egész (közösség) szempontjai szerint büntetik. (Még azúrbíráskodásban is: a földesúr általában azt érvényesíti, amit a többi földesurak is.) Ha az egész közösség bűnözne, amely a törvényt hozta — megszűnne a bűnnek az értelme, új törvény kellene, mert bűn nélkül a törvény nem élhet. Hisz így a törvény vagy fölösleges írás-halmazzá válna, vagy pedig önmaga fontosságát igazolandó mondvacsinált pereket, rosszhiszeműen félreértelmezett eseteket találna ki. Ez utóbbi esetben a törvény a Parkinson- jelenség legveszedelmesebb formáit mutatná föl: az éhes gépezet, mely mindenáron és módon „enni” kér, ahelyett, hogy újraépítené, egyszerűsítené önmagát. A bűnök tudatos vagy akaratlan szaporítása persze nem a törvény dolga, de olykor óhatat53