Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1976 / 7-8. szám - MŰHELY - Bata Imre: Népben, nemzetben gondolkodni (Veres Péter közírása a hatvanas években)
viszonyok közt lehetséges, így a kollektív érdek előbbvaló, mint az individuális. Népközösségi összetartásérzés, közösségi tudat, közös nyelv ennek a közös önfenntartásnak a következménye. Közösségi — kollektivista — világnézetről beszél, mint hajdan, ami mindig érzelmi telítettséget is jelent, „mert az egész embert magával ragadó szellemi-lelki diszciplína.” De a világnézeti tudatosságot most elkülöníti az előzménytől. A kollektivizmus eredetileg a vegetatív szinten élő néptömegek életérzése. Ha ezek a tömegek magasabbra mennek, a kollektivista életérzésnek tudatosulnia kell. A jelenidő, mint folyó történelem a tömegerők mozgása, s ezt a mozgást kell megérteni, mintegy visszaigazolni. Lenint azért becsüli legnagyobbnak, mert megértette e folyamatot. Lenin ismerte az embert, az emberi természet rengeteg változatát, s pontosan tudta, hogy mi a szerepe a folyamatban az emberi alanyiságnak. Akitől viszont a legjobban óvná a történelmi jelenidőt, az a doktriner és a zsarnok. Néha egy a kettő, de mindig egymás kezére dolgoznak. S minthogy a szocialista társadalom gondviselő közösség, ennek a társadalomnak guvernamentális gondolkozást! vezetőkre van szüksége. Olyanokra, akik nem individualisták, hanem képesek közösségben — népben, nemzetben — gondolkodni. Csak a komprádor értelmiség — a komprádor burzsoázia analógiája — individualista. A szocialista — gondviselő — társadalom nehezen viseli a komprádor értelmiséget, mert az élősdije a közösségnek, s nincs ellene más fegyver, csak a szelekció, amely demokráciában valósul meg. Demokrácia híján a kontraszelekció megállíthatatlan. Demokrácia viszont nincs kollektivista, népben-nemzetben gondolkodó emberek nélkül. Minden tudatos kollektivizmus szociológiai gondolkodás. A lét törvénye a dialektika: az ellentmondásokban való tovamozgás, de ugyanakkor az ember társasfaj, „életeleme a falka melege.” Vagyis két nézőpontja van a Veres Péter-i szociológiának, az egyik a szükségszerű munkamegosztásra alapított, a másik az emberi természetre. Amaz maga a szociológia, emez a társadalomlélektan, s épp a hatvanas években épül e kettőhöz a harmadik, az időbeli tényező, a történetiség mozzanata. S a három nézőpont egyesítésében a társadalom élettanát nevezi meg Veres Péter. Nem az a fontos, hogy van-e, lehetséges-e egyáltalán társadalomélettan. Veres Péter szellemi fejlődésében inkább az az érdekes, hogy a társadalomélettannak a sorstudomány, a hungarológia volt az előzménye. A fejlődés belső ívén tehát racionális tendencia érvényesül. A sorstudomány kultúrkritikai nézőpontja a társadalomélettan társadalomkritikai nézőpontjává változott, a kizáró nemzeti összefüggés emberiségivé tágult, a statikus paraszti mobilis népire fordult, s ez a folyamat bontakoztatta ki Veres Péter történetfilozófiáját, aminek alkalmazását a Bölcs és balgatag őseinkben figyelhettük meg. Vekerdi László kitűnő tanulmánya minősítette ezt a történetfilozófiát. Történetfilozófiát mondunk, de társadalomélettant is értünk rajta. A történelem lélekigazságai ugyanis történetfilozófiai általánosságban éppen a társadalomélettanra mutatnak. A társadalomélettan arra volna kíváncsi, hogy milyen a társadalom működésében. Miféle mechanizmusok működtetik, szabályozzák a társadalmi fejlődés bonyolult kollektív jelenségeit. Az egészet veszi, nem a részt; vagyis a működést. Mint a század új szelleme, Veres Péter gondolkodása is olyan irányba halad. Az egészet organikus mivoltában látni, s a mechanizmus törvényeit megragadni, azokat, amelyek általánosságukban minden élőt analógiába vonnak. De ez a belátás nem tanulsága következménye, hanem tapasztalatának általánosítása. A társadalomélettan eszméje a paraszti — a rész! — változásával összefüggő szemléletfordulás. Vekerdi Golo Mannt idézi: „A jelen idő s a jövendő; minden, ami van, s ami lenni készül: erősen hat a múltra.” Veres Péter is a jelen által inspirálva a jövőért fordul a múlthoz, a történelemhez, az őstöfténethez, középkori históriához analógiáért, s modellt épít a jelen és a 47
