Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1976 / 7-8. szám - MŰHELY - Bata Imre: Népben, nemzetben gondolkodni (Veres Péter közírása a hatvanas években)

múlt összekötését megteremteni. A Falusi krónika szerint a parasztságnak nincsen története; a hatvanas évek Veres Pátere az őstörténet és a pusztai élet analógiáiból a honfoglalás és az Árpád-házi királyok idejét építi föl érzékletesen. Vekerdi László Marc Blochra is hivatkozik. Blochtól idézi: „Ügyeljünk, nehogy megfosszuk tudományunkat a szervesen hozzája tartozó poézistől.” Mert a tényeket nem lehet úgy rendezni, hogy a voltat meg is elevenítsék. Életet lehelni a tényékbe, erre valók Veres Péter lélekigazságai. Élet pedig a jelenben és a poézisben van. Vekerdi azt is elmondja, hogy az Annales történetírása a Marc Bloch-i örökségből nem vette át a poézist; „csak annyit őrzött meg belőle, amennyi a történelem jelenségeinek kvantitatív vagy verbális »modellezéséhez« feltétlenül szükséges volt.” Veres Péter társadalomélettani gondolkodásában is megfigyelhető a poézis mérséklése. Annyi a poézis, hogy nem a tényigaz- ságokkal dolgozik pusztán, hanem a lélekigazságokat is keresi. A gondolkozás, a kultúra, az erkölcs, a lélek igazságait.

Most is a sorrendiség elvéből indul ki. A sorrendiséget evidenciának nevezi. Evidencia az, ami nem szorul bizonyításra, mert belátható. S mindig ez az első egy összefüggésben. Axiómának is mondhatnánk az evidenciát. De nem mondhatjuk, mert Veres Péter gondolkodása nem geometrikus. Ami egyik összefüggésben evidencia, a másikban már nem az. Az evidencia föltételezi a koherenciát. Veres Péter nemcsak struktúrában, időben is gondolkozik. Olyan világból indult, amiben evidens a mozdulatlanság, mert minden egyállapotban volt. Olyan világban él a hatvanas években, amiben a mobilitás evidens. Veres Péter ezt a fordulatot kifejezte gondolkodása fordulásában, ami történetfilozófiájának kibontakozása.

így változott meg írói világa is. Nem volt ez a változás látványos; észrevétlen volt, mert a mélyben hatott. A parasztság írójából a nép-nemzet írója lett; s ha a parasztság epikusaként a nemzeté tudott lenni, a nép-nemzet írójaként emberiségi távlatokba bontakozott. Nem tárgyát változtatta meg, gondolkodása egyetemesült, s így nyert új távlatot. Ugyanazon tárgy gondolati távlatból annak a változásnak a leképezése, amely a paraszti világot jellemzi a hatvanas években.

De Veres Péter történeti, társadalomélettani gondolkodása úgy is leírható, mint a dialektika teljessége. A természeti éppúgy bennefoglaltatik, mint a társadalmi. Amaz valaha a jelleg forrása volt, a kizárásos gondolkodás jele. A természetet önmagában, statikus mivoltában látta meg a társadalomban. A hatvanas években szó sincs a jellegről. A szubjektumról van szó, mint az organizmus egyik tevékeny mozzanatáról; a történelem-társadalom variábilis, sőt inkommenzurábilis eleméről. Az egyik tovább már nem bontható — ebben a koherenciában nem bontható! — elemről. A jellegzetes helyett tehát a különös jelenik meg a törvényszerűség érzéki kifejezésének. A jelleg a kizáró magyarság-eszme volt, a különös által a patriotizmus jut kifejezésre. A patrióta toleráns más patriotizmusokkal szemben, s nemcsak szóval, de logikus következetességgel.

Akár az egyénből, akár a közösségből indul ki, mindig a sorrendiség alapján, mindig azon megfontolás szerint, hogy a koherensben mi az evidens. Általánosan, az egész emberi közösségre nézve a helyes sorrend abból következik, hogy a létfenntartás közösségi. Ebből folyik, hogy az ember kollektív élőlény. A közösség: a család, a törzs, a nemzet és az emberiség. Ez a sor történeti sor is, az egyes eszmélkedési sorrendje is. A munkamegosztás felől a tényigazságok rajzolódnak ki, a közösség felől pedig a lélek- igazságok. A jelenre fordítva ezt, a munkamegosztás tényei a szükségszerűt hangsú- súlyozzák, azt, ami determinál, a közösség azonban szenvedi a determináltságot, s minthogy a kollektivum szükségszerű, annak bensősége — lelki realitásai — a determináltságot a lehetőséggel vonja dialektikus viszonyba. Ezt a dialektikát érteni társadalmi gondolkodás, amit Veres Péter oly igen sürget.

48