Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1976 / 7-8. szám - VALÓ VILÁG - Márkus István: Tanyaiak

Az akkori várost, az akkori pusztát, a Nagyerdőt, a számadók, bojtárok, pandúrok és betyárok, nyájas szavú, meg goromba indulatú városi urak, a ténfergő erdőtolvajok, a mezítlábas asszonyok, a szalonnával megbolondított fordítottkása világát.

Más idős emberek, ennek a Laci bácsinak kortársai már a századforduló valódi mezővárosi küzdelmeit hordozzák az idegeikben is. A harcot a kiosztott legelő meghódításáért, a homok megkötéséért, megszelídítéséért; a keserves tapasztalatot, hogy „homokon csak az él meg, aki annak odaadja magát”, az újra meg újra megkísérelt tanyai gabona-,és kukoricatermelés csődjét,az agrárválságok, az alacsony árak meg a periodikusan visszatérő gyenge termés miatt; a szőlő és a gyümölcs megóvásának, javításának gondját, a tanyai liba, pulyka, gyöngyös felnevelésének, megtartásának, értékesítésének küzdelmeit. Egy fiatal agrárszakember, mindkét ágról törzsökös körösi gazdafamíliák ivadéka elmondja, miben különbözött apai nagyszüleinek homoki-tanyai gazdálkodása és élete az anyai nagyszülők ugyancsak homoki, ugyancsak tanyai termelésétől és berendezkedésétől. Az apai ág még az 1920-as években is a felsőjárási határrész külterjes, hagyományos állattartó gazdálkodását folytatta, nem is sikertelenül: a nagypapa talán húsz holdat örökölt és ötvenet hagyott örököseire. Ez még igazi múltszázadi vágású tanyasi élet volt: kevés szántó, nagy gyöp, tömérdek lábasjószág; a tanyában a sok gyerek, kemény apai hatalom alatt; a legényfiúk az istállóban aludtak, látástól vakulásig dolgozott mindenki, s a pénz nem arra való volt, hogy elköltsék, hanem, hogy földet vegyenek rajta. A másik ág a csemői szőlőben már olyan piacra néző csemegeszőlő- és gyümölcs- termelést fejlesztett ki, amihez látni, számolni, szomszédos, szakszerűen vezetett nagyobb szőlőtelepek eljárásaira figyelni is kellett, s amely mindennapi kapcsolatba hozta ezt a nagyapát és nagyanyát a város piacával, kereskedelmi életével. Nem részletezem ; ennyi elég a típus — nem is egy, hanem két típus — érzékeltetésére. Ezek a fajta emberek is élnek még, és emlékezésük néha elég eleven, hogy amin átmentek — azt a még igazi paraszt sorsot — tőlük maguktól tudhassuk meg.

Egy harmadik sorsváltozat ugyancsak a századforduló táján születettek között: akiket megérintett már az első világháború, utána a két forradalom, vagy a fővárosi, iparvidéki munka. Kiszakadtak a tanyai szegényember vagy kisparaszt hagyományos életformájából, azután — ha vissza is húzódtak a tanyai lét névtelenségébe — aligha lehettek többé olyan ártatlan parasztok, mint helyben maradt kortársaik. F. Ferencet idézhetném e kizökkentettek példájául. Már legénykorában, az 1910-es évek elején inkább munkás óhajtott lenni, mint paraszt, de apjának nem telt arra, hogy iparosnak engedje. Majd hosszú éveket töltött mundérban, utóbb orosz fogságban,s onnan félig meddig szocialistaként tért haza; 19-ben Pesten érte a forradalom, be is állt vörös katonának. A tiszai frontról hazatérve, mi mást tehetett a levert forradalom másodnapján? — elvállalta a parasztsorsot, feleségül vette a háborúban elpusztult testvérbátyja özvegyét, gyermekül fogadta a bátyja után maradt két kicsit. S ezzel a tanya is övé' lett, a hangácsi homokon, 12 hold gyatra földdel, amin aztán eltölthetett egy életet. Ezt se mondom most tovább. Annak érzékeltetésére idézem fel F. Ferenc alakját — emlékszem kesernyés ítélkezésére a város, az ország, a világ dolgairól, és hogy mennyire távol esett az ő gondolkodása a megszokott tanyai parasztitól —: ez a szabadulni kívánkozó, megérintett, lázadóféle ember is létezett.

A következő nemzedék, az 1920 körül indulók seregében még erőteljesebb típuskülönbségeket fedezhetünk fel. Az imént megjelenített P. kíván — egyébként éppen F. Ferenc bácsi veje — lelkes farmer-ambícióival, meg a másik felidézett, B. Mihály, a mintaszerű brigádvezető: ketten együtt is csak egyik szélét jelzik a lehetséges változatsornak. A legaktívabb, a változással így vagy úgy lépést tartó típust az 1950—60 között lezajlott átszervezés idején 30—40 éves generáció sorában. De például Sz. néni is ugyanennek a nemzedéknek beltagja; egyazon évben született B. Mihállyal. S ő az 194033