Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1976 / 7-8. szám - VALÓ VILÁG - Márkus István: Tanyaiak

es évek végéig — 45 után is — városi urak szolgálatában állt. Tanyán lakott, beteges urával, sok-sok gyerekével, onnan gyalogolt be a városba, takarítani, mosni az ügyvédékhez, hogy el ne veszítse az úri család jóindulatát, amelynek, úgy érezte, a tanyai lakást, gyerekei kenyerét köszönheti. 1948 táján, amikor az ügyvédek birtokosi státusa összeomlott, s így Sz. néni zselléri függése is lehetetlenné vált, egy másik városszéli tanyába költözött — ezért már bért is kellett, hogy fizessen —, és segédmunkát vállalt a konzervgyárban. Itt indult az ekkor 30 éves asszony gyári pályafutása, mely azonban soha nem ívelhetett a segédmunkási beosztás fölé, minthogy kislánykorában nem járatták iskolába a gazdáék, akiknél ötéves korától libapásztorként szolgált. 1973-ban viskóban élt a várostól néhány kilométerre, amputált lábú, magatehetetlen urával (akinek érszűkületét, miután húsz évig elhanyagolták, így orvosolhatta a tudomány). Olyan házikóban, ahol igényesebb szegényember ötven évvel ezelőtt sem maradt volna meg. A falról csurgóit a víz, a földpadlóról egy hosszú télen a rongyszőnyeget is eltüzelték. Ez is nemzedéki sors. Nekik későn jött mindennemű történelmi fordulat.

Világos, hogy ezen a középnemzedéken belül is erősen meg kell különböztetnünk csoportokat, aszerint, miképp reagálhattak az 1945 után átalakult viszonyok kihívására. A nagyon mélyen parasztitól a már nagyon nemparaszti magatartás több változatáig alakul ki tagozott skála.

Még szélesebbre húzódik a mezőny, ha az 1940 körül született nemzedéket szemléljük, azokat, akik az 50-es évek második felétől önállósodtak. Szigorúan a tanyaiak körében maradva, határozott típusváltozatokat különíthetünk el, legalább hármat. A „még parasztok” típusa lehetne az egyik, az „utóparasztoké” vagy „félig-meddig parasztoké” a másik kategória; a harmadikba azt a tanyai kisebbséget, a ma 35—40 év körülieknek azt a kis csoportját tehetjük, akik, jóllehet odakint élnek, életvitelük, gondolkodásuk és igényeik alapján inkább a szakmunkás, vagy a mezőgazdasági technikus típusához állnak közel.

A „még parasztok” sorába olyanok tartoznak ebben a nemzedékben, akik tartós tanyai létre rendezkedtek be, lehetőleg késő öregségükig kint akarnak maradni, és odakint nem sokkal élnek másképp, mint egykor bármelyik igénytelenebb homoki kis- paraszt. Lehet közöttük, akinek ez a félig-meddig önálló tanyai lét — amelynek gazdasági bázisa egyfelől a nagyüzemben vállalt munka, másfelől a tanyai-háztáji állattartás — anyagi befutás és társadalmi emelkedés: mélyebbről indultak és nagy erőfeszítéssel jutottak oda, hogy saját tanya legyen a fejük fölött, két-három tehén az istállóban, megfelelő számú anyakoca, hízósertés, malac, baromfi az udvaron. Mások azért vállalják ezt, mert — iskolázatlanság, fizikai vagy szellemi erőtlenség, a férj vagy a feleség betegsége stb. miatt — ez a számukra egyedül elképzelhető megélhetési mód. Vannak olyanok is, akik dolgozhatnának és élhetnének másképp, de ennél maradnak, mert ezt szeretik. Akad itt is, mint minden társadalmi rétegben hagyományokhoz hűséges, nagyapák, nagyanyák szokásait a maga természetéhez közelérző ember; némelyik éppen abban leli fel büszkeségét, hogy semmin sem változtat, amin nem muszáj.

Életmódjukban a munka, a hajnaltól késő estig végzett otthoni és nagyüzemi munka, a téli-nyári „kettős műszak” a meghatározó. Másra alig jut idő, erő, gondolat. Sokat dolgoznak, gyarapodnak is. Ha lehetne, földet vásárolnának megtakarított pénzükön. De mert nem lehet, előbb jószágra költenek, aztán talán a kutat csináltatják motorosra, hogy locsolni lehessen a krumplit meg a paprikát, olykor a villanyt is bevezetik, ha egyáltalán mód van rá. Ez is, a tanyai tisztaszoba újrabútorozása, padlóztatása, a bután- gázos tűzhely, a motorkerékpár, a rádió meg a televízió is belefér a még erősen paraszti életmódba; nem több ez, mint amire a kisparaszt ember korábban is törekedhetett, anélkül, hogy kivált volna társadalmi világából. Az új stílusú berendezkedés, meg a tévé részben reprezentáció, részben valóságos igényekés kényelmi szükségletek kielégítésé34