Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1976 / 7-8. szám - VALÓ VILÁG - Márkus István: Tanyaiak

Már aki 10—12 évvel később, 1960 után cseperedett fel, nagyüzemi világot talált maga körül. Éspedig olyat, amelynek éppen felszerelkező üzemeiben örömmel fogadták a traktorosnak vállalkozó fiút, a baromfigondozásra hajlandó lányt, egyáltalán minden fiatalt. Ekkor a tanyai állattenyésztés pártfogolt szabadsága, évről-évre biztonságosabb keresete is bekapcsolódott a mezőgazdaság, a tanya tartóerői közé, leginkább olyan fiatalokat csábítva, akik kint nőttek fel. Termelőszövetkezeti földön, ingyen is nekik ajánlott tanyákban kezdhettek életet hamarosan fiatal házasként. Nem csoda, hogy ebből a nemzedékből kerül ki némelyik termelőszövetkezet mai ifjabb törzsgárdája.

Ha ismét egy évtizedet ugrunk: akik 1955—58 között születtek, 1970—73 táján kerülnek a pályaválasztás alternatívái elé. Elkészült nagyüzemi világ fogja őket körül. Szüleik ott a tanyán már össze is szedhették magukat, városra készülődnek, vagy legalább őket, az ifjakat határozottan városi pályára irányítják. Többnyire már a városban járhatják végig az általános iskola felső osztályait, mivel a tanyai iskolák felső tagozatát (egy kivétellel) megszüntették és a városban tanyai kollégiumot nyitottak. Az ilyen gyerek körül ritkuló tanyavilág terül el. Némelyik tanyában magányos vének lakoznak, másutt egy-egy fiatal pár gyarapítja vagyonát, de gyerek azoknál sincs több, mint egy vagy kettő. A tanyai iskolák, már az alsó tagozatok is, lassacskán néptelened- nek. A gyerek körül minden és mindenki azt mondja — maga a táj is —, hogy eriggy innen, találsz jobb helyet is a világban. Csakugyan talál. Magában a városban, ahová egy fiú általános iskola után továbbtanulni mehet, legalább húsz szakma, néhány közkedvelt is, hívogatja, nem szólva a gimnáziumról, ahol ugyancsak szívesen vennék a jobban tanuló fiúcskát a tömérdek oda tóduló lány közé. A lányok előtt számszerűen talán kevesebb a pálya, de annyi biztosan van, hogy a jótanulók is, a rosszabbak is válogathatnak. Tovább tágul a mező, új utakkal, olyan fiúk és lányok előtt, akik 1965 táján születtek, és mostanában kisiskolások.

*

A nemzedékek szerinti típusképzés tehát alkalmasnak Ígérkezik. Legalábbis a ma még tanyaiak (meg a tanyáról nemrég beköltözőitek) esetében, akik kétségkívül a parasztságból lábolnak kifelé, nemzedékenként egy-egy nagy lépéssel.

Valamivel mégis meg kell fejelni a kategóriák így képződő sorát. A nemzedéki alapon kidolgozott típusok sem fedik tökéletesen a változatoknak azt a sorozatát, amely a régivágású paraszttól a városias igényű, újszerűén tájékozódó, szakmásodó és művelődő mai tanyai emberig terjed. A parasztságból való kilábolás vagy kiemelkedés, ha nagyjá- ban-egészében nemzedéki szituációhoz, meghatározottsághoz igazodik is, gyakran megengedi a változatképződést egy-egy nemzedéken belül is.

Már a legöregebbek, az 1900 táján születettek sem mind egyformán voltak és maradtak parasztok. Durva megközelítésben is legalább három típust különíthetünk el a körösi tanyavilágban megismert öregemberek között.

Akadnak, akik még valami archaikusnak tűnő, ódon-paraszti létformában és gondolatvilágban nőttek fel. Például a pásztorok, meg azok ivadékai. A szántó-vető tanyai szolgaemberek, „kertészek” közül is jónéhányan, akik gyerekkorukban iskolát se láttak, és egész életüket a tanyai munkálkodás, elsősorban a jószággal bánás töltötte ki. Z. L. bácsi például 1973-ban úgy élt gógányi tanyáján magányosan, ahogy pásztor atyáitól gyerekkorában eltanulhatta az egyedülvaló férfiember önmagáról gondoskodását. S noha maga már nem pásztorként, hanem erdőkerülőként szolgált (m ivei Nagykőrösön az utolsó nagyobb közlegelőket is kiosztották az 1870-es évek közepén), erdei életmódja sem esett nagyon távol a pusztaitól. Ennek az öregembernek habitusa, beszédmódja, gondolkodása a világról, a XIX. század első felének légkörét idézi fel.

32