Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1976 / 7-8. szám - VALÓ VILÁG - Márkus István: Tanyaiak

Ő még bírhatta, vállalhatta ezt. Ha 10—15 évvel később jön a világra, természetesen tovább iskolázódik, nem Cs. Vilmos jóvoltából, hanem a középiskola és egyetem kitaposott lépcsőin jut el az agrár szakember, vagy másfajta magasan kvalifikált beosztás fokozatáig. Akkor nem marad itt.

Nemcsak a személyiséget határozza meg a gyorsan változó időnek az a pillanata, amelyben nevelődik. A brigádvezetői szerepkör, és ahogy ez a fajta ember betölthette, maga is korszakhoz, ezen belül egy aránylag rövid időszakhoz, technikailag, szervezetileg és társadalmi környezete oldaláról is meghatározott szituációhoz kötődött. B. Mihálynak csak bizonyos típusú üzemben lehetett ekkora szerepe, és ilyen tekintélye a vezetés szemében is, a tagok között is. Erősen meghatározott tanyai emberfajta az, amely éppen reá hallgat, ekkora figyelemmel, elfogadva őt szinte törzsfőnöknek, 10—15 tanyai família csoportjában. Ahol ő, ki hivatalosan brigádvezetőnek neveztetik, voltaképp egy keresztül-kasul összerokonodott szegényparaszt-kisparaszti nemzetségfélének természetadta vezéregyénisége. Családok közti és családokon belüli viszályok elegyengetője. Közvetítő ember a nagyüzemi vezetés és a saját érdekeit erősen szem előtt tartó tanyaiak között, mivel ő az, aki egyik fél szempontjait is, a másik fél érdekeit is ismeri, és mind a kettőt a magáénak fogja fel. Másfél évtized óta B. Mihály — aki eközben 40 éves javakorabeli férfiúból 50 éven felüli idős emberré vált — mindig kulcsember, akire változó elnökök és főagronómusok szilárdan támaszkodhattak, azzal a feltétellel, hogy tekintetbe veszik annak a 10—15, távolabbra 30 vagy 50 tanyai családnak létfenntartási és gyarapodási érdekeit, követelményeit, olykor még furfangjait és szeszélyeit is, akiket ugyanez a Mihály bácsi mindig tisztelettudóan, de hajthatatlanul képviselt. Ha fiatalabb lett volna, nemcsak, hogy nem marad itt, de soha ki sem alakulhattak volna benne azok az ismeretek és készségek, amelyek éppen egy nehézkesen technizálódó tanyavilági nagygazdaság rátermett brigádvezetőjévé, másfelől a szegényparaszti sorból gyötrelmesen és ambiciózusan kiemelkedő népréteg vezéralakjává formálták.

Ennyire függvényei vagyunk a változó időnek? Ennyire. Ezért is hiszem, hogy semmilyen szociológia sem lehet értelmes, ha kiszakítja tárgyát a történelemből. A társadalom régen is változott. De nem olyan ütemben, mint századunk 40-es évei óta. Ha olyan társadalmi világot vizsgálunk, amely 10—20 esztendő alatt egész intézményrendszerével, az emberek mindennapi tevékenységét és életmódját meghatározó kereteivel átformálódott, ahol éppen a változás a mindent átható tapasztalat: a változást kell a vizsgálódás tengelyébe tenni. Ehhez olyan szociológia kell, amely szemléletileg is, és — ami nehezebb — módszerében, módszertanában is tudomásul veszi a változást; ebből indul ki, és ennek megragadására alkalmas. Egyebek közt ezért kell a tanyai társadalom mai jelenségeinek vizsgálatát is nemzedékek szerinti bontásban megkísérelni.

Szükségtelen bizonyítani, mennyire más már az 1940 körül, meg az azután születettek környezete, a kényszerűségek és lehetőségek őket körülfogó világa. Új alternatívamező, szép szaknyelven fogalmazva, ami előttük nyílik. És új,azelőtt nagyrészt ismeretlen indítékok lépnek be, hogy a fiatalabb nemzedék döntéseit, kiét így, kiét úgy, nagytársadalmi, közvetlen környezeti és személyes, alkati tényezőktől függően befolyásolják.

A változás gyorsulása következtében a ma 40 éven aluliakat körülbelül 10 évenként, talán ennél is rövidebb időközönként kell nemzedékekre tördelnünk, hogy reális tagolást kapjunk. Mert aki 1935-ben született, talán már elvégezhette az általános iskola nyolc osztályát, tanyán is — ekkorra épült ki az új iskolarendszer —, és 1949—50-ben került pályaválasztó korba. Már léteztek, növekedtek is a téeszek, de a határ nagy részén még nyitva maradt az egyéni út: ám ekkoriban a gazdák is, a volt szegényparasztok js javarészt eltanácsolták gyerekeiket a mezőgazdaságtól.

31