Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1976 / 7-8. szám - Lezsák Sándor: Homo Nyüzsgő (Vígeposz)

LEZSÁK SÁNDOR

HOMO NYÜZSGŐ

Avagy: Miért másztunk le a fáról?

ELŐHANGOK

I.

Asztalomon telefirkált naptár, Cigaretta, három hamutartó. Gyufa mellett sok cukorral kávé, Tolikupakok, műanyagvonalzó.

Ablakomból füstfelhőket látok, Teherautót, száradó pelenkát. Rozsdabarna az olajos hordó,

S ha tele a katlan, Rágyújtanak, füstölögnek, Kitakarózva, jólakottan.

Siklik a Szánka-ldő,

Távol a domb alja,

Ősállat csírhog, sikongnak.

de jaj!

Árnyékában éhes macska fekszik.

Dong a tuskó, hívjuk ki a tévét!

Balta csorbul, írok az újságnak! Ágaskodik vaksi napraforgó,

Nem várhatunk buga-vágó őszig!

Kormos füvön, műanyagszeméten, Vaku villan bamba tehénkére,

Múkat jegyez torkos újságíró. Glédában az előtapsolók. —

Palatetőn vadgalamb öregszik.

Fölröppen, elhúz, mikor látom újra?

ELSŐ ÉNEK

amelyben őseink fejlődéséről, s más egyéb pajkos dolgairól olvashatunk

Valamikor palánta-régen,

Az egyszer volt határán,

Túl a Kézcsodáló Gügyögésen,

Valahol az arrébb-lökiek És a horda-tudat között,

Zsong az őslármás vadon,

Fejlődnek őseink, fejlődnek Lombos faágakon.

S lön világosság, derül az ég, Most végre kiderül,

Minden kiderül!

Szívószál sugarakkal lángol a nap, Kortyol,

Foszlik a felhő, elillan,

S olyan az ég,

Mint szem alatti kék,

2.

Ha beverik.

Izzott, lehűlt a Föld, Mégsem steril.

Bomlik a Rejtett Élet, Siklik a Szánka-ldő.

3.

Lábfék nélküli szellők Fát szimatolnak,

Lottyan a sárga gyümölcs, zúgnak a méhek.

Csapott homlokú Napramorgó Izzadtan kúszik, mézes a szája,

Pontos lendület dobja Nanázó Hümmögő mellé. Nanázó Hümmögő pislog,

S nyugodtan rágja tovább a körmét.

Őslárma löttyen a Földön, Kuncognak terhes kavicsok. Hegybendők nyelik a sziklát,

Napramorgó kéjesen vinnyan, Falánk szemével az alsó ágra mutat, Buggyan a hangja,

13