Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1976 / 7-8. szám - Lezsák Sándor: Homo Nyüzsgő (Vígeposz)
— Betörnéd? — Uhüm. A két majomember Lassan ereszkedik, lesnek óvatosan, Feszülnek az izmok, mert jaj! Ha leesnek, éhes szemüknek a látvány Zsákmány, friss hús, madárka-tojás. De mi történik, miért bujkálnak, Az arcról miért oszlik A Bitangos Vad-Tekintet? Miféle mutatvány termeli, óh Balsors, Mi szaporítja agyukban Az áldott Kíváncsiságot? Jól figyelj, te tudatlan, Magashomlokú Világ! A Pite nép harcos vezére, Cantro Puszi ül a legalsó ágon. Pajkos Pihe Bimbó Turkál hajában, bolhát keres. Hirtelen reccsen egy ág, Csapott homlokú Napramorgó Rántja vissza a talpát. Pajkos Pihe Bimbó riadtan ugrik, Rémülve leskődik körbe-körbe, Agyában villan a kép, Melles Lihegő párcsatákban Élesre edzett hosszú körme. De a csönd újra megalvad. Pajkos Pihe Bimbó kínáló szemmel Ingerli Cantro Puszit, hűzik az arca, Milyen Vas-Kos! Minden vaskos! De néma az ajka, látja, Puszi vágya hegyesen ágaskodik. Csapott homlokú Napramorgó, s társa Hümmögő, a Nanázó, Kucorognak fatörzs mögé, s onnan hallják Cantro Puszi, a Rettegett Hordavezér, A Nagy Medvevadász bódító színekkel Hímzett hangját: — Pi-pi! Ccö-ccö! Kuci-kuci-kci! Szembe véle Pajkos Pihe Bimbó hangja riszál: — Hm? — Ó! Haj! Ó-haj! — Aha! — No? — Na! Cupp-pcu, az ág nyikorog,-Jé! Bumm, bumm! — Tyű! MÁSODIK ÉNEK amelyből megtudjuk, hogy Puszi züllik, és leesik a földre Tyű! Mi lesz ebből! Böki oldalbordába hordabarátját Csapott homlokú Napramorgó. Egymásra néznek, vigyorint az arcuk, Elmászott már a csitri szemérem, S a tekintet lopva oson. Az a Kulcslyuk-Tekintet! íme, Most születik! Mit lát? Pajkos Pihe Bimbó Piros Bogyókkal éteti Cantro Puszit, A Pite család harcos vezérét, A Rettenhetetlen Medvevadászt. A Piros Bogyók! Nanázó Hümmögő gyomrában hinta-palinta, Öklel az emlék, Szédülve kapja vissza fejét. A Piros Bogyók! Nyál fut-mákonyodik Napramorgó nyelve alatt. Olyan jó volt, olyan jó! Hátamra csapott az ág, És nem dugta ki hústépő fogam közül A sziszergő jaj-keservest. A Piros Bogyók! — Hajahá! kiált Cantro Puszi, A harcos hordavezér, s fölugrik, Libben egy másik ágra, kalimpál. — Hopp-hó! csapkod liánt a lába, Sebesen kúszik feljebb, — Ej-hujú! bámul Hümmögő kerek Bukta arcába, s pattan tovább, — Húrr-rá! Uvöltve pörög az ágon, De jaj, roggyan az ág, Jaj, hasad, törik, Kitoppan még egy — Haju-rá! éppen hogy fölszáll, Reccsen az ág, s Cantro Puszi, A Pite család harcos vezére zuhan a földre, 14
