Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1976 / 1. szám - Csató Károly: Tegnapi hamu (Elbeszélés)

Éppen evett, tele pofával. Tömte magába a húst, itta a bort, mintha most szabadult volna valamelyik börtönből. Kövér fej, vörös arcában apró szemek: tekintete mindig kutató, gyanakvó. Egyszer mondtam is neki, hogy rendőrnek kellett volna menned, de nem sértődött meg, csak röhögött. Azt mondta, itt az étlap, válasszak, amit akarok. Ő pokoli éhes, maradjak nyugodtan, amíg eszik. Töltött bort, megittam. Újra töltött, azt is megittam, mert nagyon szomjas voltam a hőségtől. Az ételt nem kívántam. Megkérdeztem tőle, vajon mi az az életbevágóan fontos ügy, amit itt tudunk csak megtárgyalni? Azt mondja fontos, és ne legyek ideges. És miért nem nálatok, vagy nálunk akartad ezt megbeszélni? Elvörösödött, az apró szemei majdnem kiugrottak a helyéről. Erre azt mondja, én nem akarlak bántani, ne beszélj így velem. Most a ti érdekeitekről van szó és nem arról, hogy ezt hol beszéljük meg. Reméli megértem — és tovább evett. Nem értettem. Egyetlen valami sugárzott belőle, ahogy ott ült az asztalnál; a gőgös nyugalom, vele nem történhet úgysem semmi, ő ledönthetetlen oszlop. Harmadszor nem töltött. Töltöttem magamnak és megittam a hatodik decit is. Éreztem, a fejembe száll és kezd kitisztulni előttem a világ. Közben a másik teremben francia turisták ittak, énekeltek. Amikor befalta az utolsó falatot, eltolta az asztal sarkára a tányért, öntött magának és előre hajolva elkezdte, hogy hatvannégyben azt az önéletrajzi húzást azért javasolta, mert úgy be lehet adni a vezetőségnek, hogy a lakást feltétlen mi kapjuk meg, mert a Lajos kiváló szakember. Ezt azért nekem mondta, nehogy a Lajos azt érezze, emiatt neki elkötelezett, mert ez akkoriban nem lett volna jó dolog. Formális ügy volt, az Öreget ezzel le lehetett állítani. A járásnál vannak neki jó ismerősei, akik jelezték, az Öreg valahol elkotyogta, hogy hamis önéletrajzzal félrevezettük a téesz- vezetőséget, mielőtt ő nyugdíjba megy, ezt tisztázni akarja; vagyis, engem befeketíteni az emberek előtt, titeket meg lehetetlenné tenni. Tudod, így pitiánernek tűnik ez az ügy, mert ezért még komoly fegyelmit sem adnának, de az, hogy vizsgálat indulna, maga ez a tény most senkinek sem lenne jó. Az iktatott írásos indoklásban különben az szerepel, hogy tanulmányai kitűnő elvégzéséért. . . kapja meg a lakást. Közbevágtam; ne erről dumáljon, hanem arról, mit kell tenni? Mintha kicserélték volna, elkezdett velem mézes-mázaskodni, hogy én milyen kedves tudok lenni az emberekhez, hogy amikor az irodán dolgoztam, én voltam mindenkinek a szemefénye és mennyi mindent sikerült elintézni a biztosítóval is, meg a bankosokkal, akik lejöttek tárgyalni, mert én mindig olyan könnyed voltam ... Rákérdeztem mindjárt, hogy remélem, nem ezt a szerepet szánta nekem? Nem, ennél egyszerűbbet — mondta — de be kell mennem dolgozni az irodára, az Öreg mellé adminisztrátornak, hogy tudjak minden lépéséről. Mondom neki, hogy az Öreg sem hülye, tudja mire megy ki a játék és tiltakozni fog, hogy mellé kerüljek. Na, ezután bújt ki a szög a zsákból, mert szépen kifejtette az elképzelését. Bemegyek előtte az Öreghez, megmondom neki négyszemközt, hogy szeretnék visszakerülni, mert nem felejtettem el, hogy milyen kedves volt régen és én is kedvesebb tudnék most már lenni, mint akkor. így mondta: most már. Sejtettem, hogy tud valamit a korábbiakról. Hogyha nem volt bent már senki az irodában — különben csak kétszer, vagy háromszor fordult elő — akkor mellém ült és elkezdte mesélni, hogy izélte meg a kapás asszonyokat Meggyesen és én hogy hasonlítok az egyikre, mert nekem is milyen nagy mellem van, meg fenekem, meg elkezdte részletezni és akkor elővette, hogy nem akar ő semmit, csak ... jaj, mennyien vannak ilyenek! Na, nem sejtettem, hogy ezt a Király megtudta. Mindegy. Persze, én mindig elküldtem az öreget a lógó izéjével, de sajnáltam is, hogy vén fejjel ilyen szerencsétlen ... Megmondtam neki, ha nem hagyja abba, följelentem, meg minden. Abba is hagyta az öreg. A Király azt hittem erre gondol, hogy ezt folytatnám . .. Azt mondta, ő nem így gondolja teljes egészében, hanem úgy, hogy ránk nyitná az ajtót és akkor én jegyzőkönyvbe mondanám, hogy az öreg milyen és ebből ő nem csinálna ügyet, ha az

49